Gyűlöletből lehet más?

Part 10

Harry

Szörnyen érzem magamat. Korábban eljöttem otthonról, mert ha többet maradok biztosan nem jövök el dolgozni. 

Nick baromira ki fog akadni rám, amit meg is értek, de nem tehetek mást. Nem kockáztathatom, hogy a többiek védelem nélkül csinálják azt, amit csinálnak. 

-Csak ide tudtál érni?- hallom meg az ördög hangját mögülem. Lesajnálóan nézek rá és eszem ágában sincs kedvesen köszönteni, mert minden miatta van. -Takarodjál fel az irodámba.-hallom meg halk hangját egészen közel a tarkómhoz.  

Nyelek egy hatalmasat és elindulok felfelé mert tudom, hogy valami szar vár rám. Hallom, ahogyan mögöttem jön és magabiztosan szedi a lépcsőket mögöttem. 

Az ajtaja előtt megállok és megvárom amíg ő megy be rajta.

-Megkérdezném, hogy mit képzelsz magadról, de ahogy látható kurva sokat. Utoljára figyelmeztetlek. Ha még egyszer ellenszegülsz nekem, visszapofázol vagy megtagadod a munkát megöllek.- sorolja, én pedig állom a tekintetét.

-Ezt már mondtad egyszer.- állok bele, direkt tegezve őt. Előveszi a fegyverét és az asztalra teszi. Nyelek egyet de nem hátrálok meg.- Ölj meg. Nyugodtan.- röhögök rá.- Így is tönkre tetted az életemet, már kurvára mindegy.- tárom szét a kezeimet.

Reagálni sincs időm, mikor meghallom a fegyver dörrenését és hallom a mögöttem lévő falban a golyó csattanását. A pillanat törtrésze alatt történt minden és tudom, hogy csak azon múlott az életem, hogy ő nem akart eltalálni. Elnyílt ajkakkal, szapora légvétellel nézek rá, mire ő a világ legnagyobb nyugalmával néz rám. 

-Nekem nem úgy tűnik, hogy nyugodtan megölhetlek.- mondja halálosan komolyan.- De legközelebb nem vétem el. Húzzál dolgozni!- ordít rám.

Összerezzenve bólintok és teljesen döbbenten indulok el öltözni. Tényleg meg tudna ölni. És ami még ijesztőbb, hogy meg is tenné gondolkodás nélkül. 

***

Semmi kedvem nincs ma dolgozni és ez meg is látszik. Inkább ma mindenki a másik táncost nézi, rám csak pár szem szegeződik, de csinálom. Louis végig lent van ma, egy percre sem megy fel az irodájába. A szünetem után megyek vissza és még bemászok a ketrecbe.

Egy idő után teljesen a gondolataimban merülök és Nicken jár az eszem. Már elkezdődött a bulija. Már biztosan észrevette, hogy nem vagyok ott. Borzasztóan érzem magamat. Hazudtam neki, átvertem és még magára is hagytam. Nem tudom, hogy valaha meg fog-e bocsátani nekem. 

Zúgolódásra kapom fel a fejemet, ami a bejárati ajtó felől jön. A biztonságiak próbálnak visszafogni valakit, aki nagyon be akar jönni. Látom, hogy Louis is felemelkedik a székéből és figyeli az eseményeket.

Az illető áttöri magát a két biztonsági őrön és egyből a terembe találja magát. 

Ne. Csak ezt ne.

A lépcső felé indul, majd egy pillanatra fordul felénk. Két lépés után megáll, mint aki szellemet látott. Lassan fordul felém és a szemei kikerekednek, a szája elnyílik, majd megrázza a fejét. Olyan feje van, mint aki nem hiszi el, amit lát. Nem ismerne fel, ha nem ebben a ruhában vagyok, de láttam, hogy a szeme a combomon lévő tetoválásomra villan, ami csak ebből a nadrágból látszik ki.

Bassza meg.

Elindulna felém, de az őrök lefogják és elkezdik kirángatni az épületből.

A kurva életbe. Rohanva mászok ki a ketrecből és futva indulok el utánuk ki az utcára. Nem érdekel semmi, de most muszáj vele beszélnem. 

-Engedjetek már el bassza meg!- üvölti.

-Nyughassál már le.- kiált rá az egyik őr.

-Nick!- kiáltom felé, mire szikrázó szemekkel fordul felém. Az őrök elengedik, de bár ne tették volna.