Gyűlöletből lehet más?

Part 12

Louis

-Mi volt ez?- kérdezi Zayn miközben a göndört cipeljük fel az emeletre a hátsó ajtón. 

-Megtudta a szívszerelve, hogy egy kurva.-mondom röviden az elmúlt negyed órás történéseket.

-Te csináltad ezt vele Louis.- mondja nekem, mire felbassza az agyamat.

-Mit? Én kértem, hogy dugással keressen pénzt?- emelem meg a hangom, miközben lerakjuk az említettet a kanapéra. 

-Nem. De arra igen, hogy újra a testéből éljen.- folytatja. 

-És? Annyira rossz meló ez?- kérdezem tőle, mire lesajnálóan néz rám. -Különben is megérdemli.

-Honnan tudod?- kérdez Zayn.- Már megbosszultad.

-NEM!- kiabálok.- Ennek a féregnek az apja kinyírta a családomat. Soha nem lesz elég a bosszú.- rángatom meg a pólójának nyakánál fogva. -Még egyszer ne kérdőjelezz meg Zayn!- sziszegem az arcába, mire csak egy kicsit bólint. 

Ellököm magamtól, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve a bár elé rohanok. Talán még itt van. Kiérve látom, hogy elszalasztottam. Egyelőre. 

-Roger.- kiáltok az őrnek.- Hozd a furgont és a fiúkat. -utasítom. Két perc múlva már a bár környékét járjuk körbe, mert lábon nem juthatott messzire. Főleg, hogy nem is volt józan. 

Nem is kell sokat keresgélni. Három utcával arrébb látom meg Nicket, ahogyan lassan sétál a járdán.

-Állj meg Roger.- szólok előre, majd miután az autó félreállt ki is szállok belőle és elindulok felé. Nem szomorú, még mindig dühöt látok a szemében.

-Na biztos, hogy nem.- mondja mikor meglát.- Kurvára nem vagyok rád kíváncsi. -vágja egyből az arcomba. Vékony jégen táncol. 

-Nem kérdeztelek kismókus. Ülj be az autóba.- intek fejemmel a kocsi felé.

-Nem.- tartja magát keményen. Lassú mozdulattal húzom el a kabátomat, aminek köszönhetően kivillan a fegyverem. Látom, hogy egyből odakapja a tekintetét és nyel egy hatalmasat. Megijedt. 

-Ülj be abba a kurva kocsiba. - morgom újra, ami hatásos mert nem beszél tovább, csak beül a hátsó ülésre. A kocsit megkerülve ülök be én is mellé, majd lenyomom a zárat, mire megint megrezzen. 

-Mit akarsz tőlem?- kérdi már kevésbé fölényesen.

-Beszélgetni. Mesélj nekem Harryről.- mondom, mire felhúzza a szemöldökét.

-Most komolyan? Most tudtam meg, hogy egy kurvával élek együtt!- csattan fel. Már értem miért mondta Harry, hogy nem szereti ezt a kifejezést, most nekem is megüti a fülem. 

-A múltja érdekel. A családja, a szülőhelye, minden ami régen történt vele.

-Nincs családja. Öt éves volt, amikor intézetbe adták. Ott nőtt fel, nem messze innen. - mondja értetlenül.

-Mit tud a családjáról?- kérdezek tovább.

-Nem tudom ő mit tud, én annyit, hogy egyszer próbáltuk megkeresni őket. Van egy nővére, az anyja és az apja Anne és Desmond. Ennyi. Így nem is tudtuk megtalálni őket. -magyarázza.

-Hány barátja volt előtted?- kérdezem meg amitől tudom, hogy ideges lesz.

-Nem tudom. Sok.- vágja rá.- De ezek szerint megszámlálhatatlan ember járt már benne.- mondja gúnyosan. 

-Gondolom te is tudod milyen az ágyban, nem véletlen volt rá kereslet mi?- szítom tovább a tüzet, de mielőtt megszólalhatna folytatom.- Soha többé ne keresd őt. Ha hívd, ne vedd fel, sőt tiltsd le. Még most pakold össze a cuccaidat és menj el innen jó messze, hogy véletlenül se találjon meg. -mondom neki teljesen nyugodt hangon.

-Mi van?- hal el a hangja.

-Lépj ki az életéből örökre vagy megteszem én helyetted.- mondom és rányúlok a fegyveremre. Simán kinyírhatnám, de azzal sem lennék előrébb. Nick hosszasan néz rám, majd bólint.

Ekkor kinyomom a zárat és intek neki, hogy elmehet. Látom rajta, hogy fél és azt is, hogy nem ezek voltak a tervei Harryvel.

Azt nem tudom hova tenni, hogy Desmond miért adta be intézetbe a fiát, de hamar ki fogom deríteni. 

***

Visszaérve a bárba látom, hogy már csak pár vendég van, ezért úgy döntök, hogy mára elég. A táncosokat elküldöm öltözni, a fentieknek meg kopogással jelzem, hogy lassan érjenek a végére. Harry érzelemmentes tekintettel kullog az öltözőbe, én pedig lent várom, hogy mindenki elhagyja a helyet. 

Már mindenki elment csak Harryre várok, a pultos pedig ránk, hogy be tudjon zárni.

-Menj, majd én zárok.- mondom neki és az öltöző felé veszem az irányt. Amikor benyitok nem meglepő kép fogad. A göndör felöltözve, potyogó könnyekkel ül lehajtott fejjel.

-Zárnék.- mondom, mire összerezzen. Az sem tűnt fel neki, hogy bejöttem. Rám vezeti a tekintetét és minden érzelemre számítok amit láthatok benne, ellenben semmit nem kapok csak szomorúságot. 

-Nem maradhatok itt?- kérdezi halkan, én pedig meglepődök. Nem azon amit kérdez, hanem azon, hogy elkezdem sajnálni. Annyira össze van törve, hogy szinte már sajnálnám még tovább bántani. 

-Miért?- kérdezem azért meg, bár tisztában vagyok a válasszal.

-Nem akarok hazamenni. Nem viselném már el...-hal el a hangja és szinte kétségbe esetten néz rám. Istenem.

-Nem maradhatsz itt.- mondom, mire újra könnyek szöknek a szemébe. Totálisan megtörtem őt.-De nálam alhatsz.-vetem fel az ötletet.

-Én...- kezdi és látom rajta, hogy fél, de közben el is fogadná.- Nem tudom, hogy jó ötlet-e Louis.-néz félénken a szemembe.

-Akkor haza is mehetsz.- vonom meg a vállam. Látom, hogy kattog az agya és ekkor már tudom, hogy velem fog jönni. 

-Akkor..akkor..veled jönnék.- mondja, mire bólintok.- Köszönöm.- teszi hozzá halkan és felállva indul el a kijárat felé.