Gyűlöletből lehet más?

Part 17

Louis

Tudtam basszus. Minden itt van. Minden amit évek óta keresek, hogy hova dughatott el. Azok az apró kirakós darabok amik elvezetnek a tulajdonomhoz. 

Harryre pillantok, aki értetlen fejjel lesi körbe az egész szobát. Nem érti mik ezek a tárgyak, papírok és dobozok. 

-Mi ez?- kérdezi halkan.

-Minden amire szükségem van.- mondom könnyeden és már a papírstóc irányába is mozdulok. Itt vannak telefonszámok, bankszámla számok , ingatlanok, minden. Minden amit tudni akarok. 

-Mi ez itt Louis?- kérdezi erélyesebben egy képet szorítva magához.

-Apád hagyatéka. Minden ingatlan, kapcsolatok, pénz amit maga után hagyott. -magyarázom neki. 

Harry lassan mozdul és felnyit egy dobozt. Pénz van benne megszámlálhatatlan mennyiségben. A következőt is kinyitja, amiben szintén kápé van. Így folytatja az összes dobozzal, amíg az utolsót fel nem nyitja. Abban ékszerek, képek, műtárgyak vannak. 

Ezek is az apjáé és az anyjáé voltak. Tudom. Egész gyerekkoromban nézegettem őket. 

Ezután a papírokra néz. Érzem rajta a feszültséget. Összeszorított szájjal, megfeszített állkapoccsal nézegeti át a papírokat. 

-Ezt nem hiszem el.- mondja majd eldob mindent. Lesöpör minden papírt, felborogatja a dobozokat. 

-Hagyd már abba.- szólok rá, de nem hat. Elborította valami az agyát.

-Harry!- kiáltok rá.

-Mi van? Hogy nyugodjak már meg? Milliárdos vagyok és voltam is világ életemben, de én árvaházban meg az utcán nőttem fel bazdmeg. A testemből éltem és kurvára kihasználtak állandóan. Erre kiderül, hogy arany életem lehetett volna, csak basztak róla szólni? - ordítja, miközben a könnyei folyamatosan folynak. 

-Harry.- szólok rá újra, mert továbbra is rombol. Meg sem hall. 

Határozottan lépek mögé és szorítom magamhoz.

-Nyugi már.- mondom neki megint. Kapálózik még egy kicsit és baromi nehéz megtartanom.- Nyugodj meg Harry.- mondom neki nyugodt hangon. 

Pár pillanat kell még neki, mire megadja magát és már csak a zokogás marad. Hozzám bújva zokog percekig, miközben próbálom megnyugtatni.

Letaglózott az, hogy mennyi elfojtott érzelem is van benne, amik folyamatosan fognak a felszínre törni. 

Percekig állunk a szoba közepén. Én közben a szétszórt papírokat vizslatom. Miden az övé. Az összes ingatlan, az összes bankszámla, az összes pénz, a járművek. Mindent ráíratott az a mocsok. 

Teljes mértékben kisemmizte a családomat. 

Nagyjából negyed óra múlva válik el tőlem és szó nélkül hagyja el a lakást. 

Gyorsan kutatok körbe és keresem meg az egyetlen papírt, ami igazán érdekel, majd fogom és a zsebembe tömöm és követem őt. A másik lakás ajtajában megáll és hátra sem nézve szól hozzám.

-Menj el.- mondja színtelen hangon és kicsuk a lakásokból. Normál esetben ezért rátörném az ajtót és megfizetne a hangnemért, de nem teszem. A lépcsőn ballagok lefelé és hagyom őt magára.

Úgy látszik vele semmi nem megy az általam megszokott módon.