ᴠᴇʀsᴇᴋ, ᴠᴇʀssᴏʀᴏᴢᴀᴛᴏᴋ٭𖤐

¹ - νιяάgzσ́ тαναѕz

Hosszasan húzódó,
gyöngyszerű kis virágszemek,
sétálgatok rajtuk, s érzem,
talán minden helyes.

Helyes-e arra gondolni,
hogy vele minden más lehet,
s, helyes-e a tudat,
hogy valaki éppen miattam szenved?

Helyes-e a körülmény,
s, a sok elutasítás,
hogy a háta mögött történt
minden kissebb szóváltás.

Helyes-e azt mondani,
hogy nem éreztem még ilyet,
holott mégse tartott mily' sokáig,
e sok-sok képzelet.

S, helyes, aki szerelmes,
ó, a rügyező virágok!
Leszakítám őket,
hogy mindet neki adjam.

Neki adjam mindet,
azér', hogy elégesse,
porban úszó szirmok suttogják:
Bűnös... ℎ𝑒𝑙𝑦𝑡𝑒𝑙𝑒𝑛 𝑠𝑧𝑒𝑟𝑒𝑙𝑒𝑚...