Hulló, színes levelek
mosolyt csalnak arcomra,
míg én sétálok a kavicsos úton,
rajtuk átgázolva.
Kézen fogva véle,
s, közben általa védve,
talán nem is lenne olyan nehéz,
az a bizonyos "ítélet".
S, ha rápillantok egy fára,
mi már oly kopáron áll,
eszembe jut a sok termés arról,
mik feladták már.
S, a sok keserves képzelet,
ó vele milyen lenne?
Tudom nem működne,
hiszen mások vagyunk mi ketten.
S, a hulló színes levelek,
hozzánk képest színtelenek.
Színtelenek lennének,
ha ez nem 𝑘𝑒́𝑝𝑧𝑒𝑙𝑡 𝑠𝑧𝑒𝑟𝑒𝑙𝑒𝑚 lenne...
YOU ARE READING
ᴠᴇʀsᴇᴋ, ᴠᴇʀssᴏʀᴏᴢᴀᴛᴏᴋ٭𖤐
Poetry¹'²'³'⁴ : ᵃʰᵒᵍʸ ᵃᶻ ᵉ́ᵛˢᶻᵃᵏᵒᵏ ᵛᵃ́ˡᵗᵒᶻᵗᵃᵏ' ☆ - ᥎іsszᥲ𝗍ᥱ́r᥆̋ szᥱrᥱᥣᥱm, ᥱᥣmᥙ́ᥣ𝗍. 𓃗 - ͲᎬ, ʍɨռȶ ǟ ʟɛɢƈֆօɖǟ́ֆǟɮɮ. ☾ - αz ҽ́յ csօժάí...
