Minden ami volt, csak nekem létezett?
S, minden érzés, mi történt... csak engem éltetett?
Át akartál verni, hát tedd meg, aztán újra!
Sose kerülj ezekután a boldogságom újtába.
Ó, hova gondoltam én, mikor rajtad segítettem...
Mikor megmutattam neked, mi az én szerelmem.
Mikor belenéztem szemedbe, s vígan mondtam,
te vagy egyetlen, igaz, s minden vágyam.
Mindeközben, te nem tudtad mit is akartál.
Könnyedén, s okosan, már-már szépen átcsaptál...
Nem bocsátom meg ezt számodra, többé sose,
A szívemben hely, már nem adatik meg neked.
YOU ARE READING
ᴠᴇʀsᴇᴋ, ᴠᴇʀssᴏʀᴏᴢᴀᴛᴏᴋ٭𖤐
Poetry¹'²'³'⁴ : ᵃʰᵒᵍʸ ᵃᶻ ᵉ́ᵛˢᶻᵃᵏᵒᵏ ᵛᵃ́ˡᵗᵒᶻᵗᵃᵏ' ☆ - ᥎іsszᥲ𝗍ᥱ́r᥆̋ szᥱrᥱᥣᥱm, ᥱᥣmᥙ́ᥣ𝗍. 𓃗 - ͲᎬ, ʍɨռȶ ǟ ʟɛɢƈֆօɖǟ́ֆǟɮɮ. ☾ - αz ҽ́յ csօժάí...
