Most még minden olyan más,
minden olyan üres.
Az óra lassan kattog itt,
s, a zaj is nagyon csendes.
Nekem a nap elfogyott az égen,
Sötétbe borult régen.
Felkelek, de tudom jól, hogy
szemem nyitva, de nem vagyok ébren.
És a հօlժ. Túl szép.
Csak rá gondolok, gyönyörűséges.
Mikor felé nézek, megáll az idő,
megáll a Föld, s megáll az élet.
YOU ARE READING
ᴠᴇʀsᴇᴋ, ᴠᴇʀssᴏʀᴏᴢᴀᴛᴏᴋ٭𖤐
Poetry¹'²'³'⁴ : ᵃʰᵒᵍʸ ᵃᶻ ᵉ́ᵛˢᶻᵃᵏᵒᵏ ᵛᵃ́ˡᵗᵒᶻᵗᵃᵏ' ☆ - ᥎іsszᥲ𝗍ᥱ́r᥆̋ szᥱrᥱᥣᥱm, ᥱᥣmᥙ́ᥣ𝗍. 𓃗 - ͲᎬ, ʍɨռȶ ǟ ʟɛɢƈֆօɖǟ́ֆǟɮɮ. ☾ - αz ҽ́յ csօժάí...
