Ritkaságból különlegesnek
titulált kis mohóság,
mohóságból lassan váltva,
jött az undorodás.
Undor, de mégis vonzalom,
valami más, valami izgalom,
valami önző, valami siralom,
valami érdekes, s mégis unalom.
Uralom, ezt hordozod,
de mégse látom már azt, amit,
amit lelkemmel eddig láttam,
azt most szemmel, s már nem vakít.
Nem vakít, de mégis vakság,
feketeség, ártatlanság,
elkábulás, hazugság,
sötétségben fényvillanás.
S, te voltál a villanás,
te voltál a fény, esély...
S, te voltál aki elvetted tőlem
a szabadságot, vele együtt, minden reményt...
YOU ARE READING
ᴠᴇʀsᴇᴋ, ᴠᴇʀssᴏʀᴏᴢᴀᴛᴏᴋ٭𖤐
Poetry¹'²'³'⁴ : ᵃʰᵒᵍʸ ᵃᶻ ᵉ́ᵛˢᶻᵃᵏᵒᵏ ᵛᵃ́ˡᵗᵒᶻᵗᵃᵏ' ☆ - ᥎іsszᥲ𝗍ᥱ́r᥆̋ szᥱrᥱᥣᥱm, ᥱᥣmᥙ́ᥣ𝗍. 𓃗 - ͲᎬ, ʍɨռȶ ǟ ʟɛɢƈֆօɖǟ́ֆǟɮɮ. ☾ - αz ҽ́յ csօժάí...
