Ha varázsolhatnék,
nem kérnék természetfeletti dolgokat,
sem szuperképességeket,
csak végtelenül sok csillagképet.
Amik ahogy kuszálódnak,
fonódnak a sötét éjjelen,
a legszebb látványt nyújtják nekem,
s, úgy érzem, az szüntelenül tökéletes.
Fényesek, mégis halványan tündökölnek
a meseszép égbolton,
a megszámlálhatatlan apró, kis napocska,
mit az est, mind elrabolt.
Közülük egy. Egy az én lelkem tükre,
ott csillog az fönn, mindig mikor kívánom.
Mikor nyugszom, mikor ébredek,
az a հαյղαlcsíllαց, mindig velem ragyog.
YOU ARE READING
ᴠᴇʀsᴇᴋ, ᴠᴇʀssᴏʀᴏᴢᴀᴛᴏᴋ٭𖤐
Poëzie¹'²'³'⁴ : ᵃʰᵒᵍʸ ᵃᶻ ᵉ́ᵛˢᶻᵃᵏᵒᵏ ᵛᵃ́ˡᵗᵒᶻᵗᵃᵏ' ☆ - ᥎іsszᥲ𝗍ᥱ́r᥆̋ szᥱrᥱᥣᥱm, ᥱᥣmᥙ́ᥣ𝗍. 𓃗 - ͲᎬ, ʍɨռȶ ǟ ʟɛɢƈֆօɖǟ́ֆǟɮɮ. ☾ - αz ҽ́յ csօժάí...
