Már hidegedik,
sötétedik,
fázik az ember, ha nincs mi melegítse.
Hol a takaró?
Hol a kakaó?
Hol a szerelem, mi felhevítse?
Zord, kemény, mégis csodás,
Gyönyörűféle táj megáldás,
Ridegtől kirázó hideg, semleges,
Ó, de mégiscsak olyan-nagyon szerelmes.
Kék? Vagy szürke?
Zöld árnyakkal keveredve?
Sötétebb? Világosabb?
Melytől vagyok ledermedve?
Mer' a szerelmed dermesztő,
dermeszti testemet, kissé rémisztő.
De ott meleg szíved, mi melegen tart téged,
melegen tart engem,
melegen tart minket.
Hideg, sötét, keservesen rideg,
Viszont mégis érzem, mi érezhetetlen,
Mi majd égbe emel, vagy földbe tipor engem...
Ki majd megmutatja, mi az 𝑖𝑔𝑎𝑧 𝑠𝑧𝑒𝑟𝑒𝑙𝑒𝑚...
YOU ARE READING
ᴠᴇʀsᴇᴋ, ᴠᴇʀssᴏʀᴏᴢᴀᴛᴏᴋ٭𖤐
Poetry¹'²'³'⁴ : ᵃʰᵒᵍʸ ᵃᶻ ᵉ́ᵛˢᶻᵃᵏᵒᵏ ᵛᵃ́ˡᵗᵒᶻᵗᵃᵏ' ☆ - ᥎іsszᥲ𝗍ᥱ́r᥆̋ szᥱrᥱᥣᥱm, ᥱᥣmᥙ́ᥣ𝗍. 𓃗 - ͲᎬ, ʍɨռȶ ǟ ʟɛɢƈֆօɖǟ́ֆǟɮɮ. ☾ - αz ҽ́յ csօժάí...
