Pokoli vágyak

23

-Rae

Ma este egy újabb fergeteges parti elé néztünk. Hat óra felé kezdett felpezsdülni a bár, a vendégek jól szórakoztak Zia pedig kedélyesen beszélgetett iszogatott és relaxált az egybegyűltek között. Sajnos nekem dolgom volt, néhány adminisztratív ügy végére pontot kellett tennem, tehát fent az irodában rendezgettem a papírmunkát, mondjuk az igazat megvallva én már rég nem voltam oda a folyton pörgő éjszakai életért emiatt egy cseppentsem bántam a kötelezettségeimet. Emellett Zia sokat dobott az itteni hangulaton, hisz kellemes társaság volt se nem túl közvetlen se nem túl introvertált egy szóval jót tett a bár forgalmának.

Egyszer csak halk kopogást hallottam, elsőként felhúztam a szemöldököm hisz ide sohasem jönnek fel ügyfelek Zius pedig módszeresen nem kopog, hogy minél neveletlenebbnek tűnhessen és kikezdje az idegeimet.

Felemeltem a hangomat ezzel engedélyezve a belépést. Meglepetésemre Andrew párja lépett be az ajtón. Végig néztem rajta, úgy, mint ahogy az én világomban az alávetetteket szokás szemlélni. Ő pedig csendben volt egy ideig, majd leült és beszélni kezdett.

Nem titkolom az elején cseppet sem érdekelt az ajánlata, főleg azért, mert egy férfi eleve képtelen fenntartani a figyelmem nemhogy megszerezni azt. Az előttem ülő alávettet a Mariot hotelláncot ajánlotta fel nekem úgy mintha értenék a vendéglátás ezen magasiskolájához arról nem is beszélve, hogy teljességgel természetellenes egy magam fajta ismeretlennek ilyesmit ajánlani. Arra utalgatva, hogy ő akkora nagy ember, hogy bármikor bárhonnan leakaszthat egy ilyen ajánlatot. Szinte undorodtam a benne levő alázat hiányától, mégis végig hallgattam.

-Értem és mi van ha én a Ritzre pályázom helyette?-kérdeztem maszkulin keménységgel a hangomban miközben pókerarcot erőltettem magamra.

-Nézd később arról is lehet szó, de egyenlőre ezt tudom felajánlani.-felelt nyugodtságot színlelve holott az asztallapon dobogó ujjai ennek pont az ellenkezőjéről árulkodtak.

-Hát majd gondolkozom rajta...-reagáltam sejtelmesen mosolyra húzva a számat hisz nem kerülte el a figyelmem az a tény, hogy mennyire feszélyezi a jelenlétem még akkor is ha hajlandó farkasszemet nézni velem, holott valójában nehezen állta a tekintetem.

-Ne tedd ezt, egy életen át bánnád.-próbált finoman rókákat megszégyenítő ravaszsággal hatni rám.

-Persze persze, de azt is vedd számba hogy számomra csupán egyetlen egy visszautasíthatatlan dolog van az életembe azok pedig a szép nők. Semmi más. -suttogtam baljósan közelebb hajolva hozzá hátha így még jobban zavarba hozhatom csupán a saját szórakoztatásomra.

-Gondolj bele bármit megadhatnál annak a lánynak. A legjobb luxuscikkekkel halmozhatnád el. A királynőd lehetne melletted a trónon. Talán még a kislányon is tudnának segíteni. - folyatta immár az érzelmeimre hatva, de én ezt semmi esetre sem engedtem neki. Kóstolgatott, ugyanakkor én is pont ezt tettem vele, provokáltam ,hogy meglássam valóban mennyire fontos neki az ,hogy mi üzlettársak legyünk.

-Azt nem, őt lehetetlen megmenteni, sohasem fog meggyógyulni ha ez a pénzről szólna már rég lenne gyógymód.- reagáltam hidegen.

-Szóval hogy döntesz?-kérdezte türelmetlenül mivel ő sem csacsogni akart hanem megkötni egy jó üzletet.

-Lehet róla szó, de minden a kondícióktól függ.-kötekedtem tovább.

-Elég ha hagyod hogy ott szálljanak meg mindenféle emberek akiket időről időre el kell valahol bújtatni.-felelte, és ezúttal őszintének tűnt. Immár eszében sem volt megvezetni vagy átverni, mivel mostmár tudta hányadán állunk.