angel

3

Mikor azt mondtam, hogy kínos pár órának nézünk elébe nem hazudtam. Így is történt, hiába nem én vagyok a legkisebb testvér a családban mégis valahogy mindenki engem bombázott a kérdéseivel.

"Hogy megy a suli?" kérdezte Liam.

"Úgy ahogy, unalmas sok a munka." válaszolom halkan.

"Benne vagy még a kosárcsapat szurkolói közt?" teszi fel a következőt Zayn.

"Nem" motyogom vissza, miközben töltök még egy pohár vizet.

"Nem tervezel ma estére valamit a barátaiddal?" szólal fel Niall is.

"Nincsenek barátaim." suttogom még halkabban. Louison látom, hogy kicsit megfeszül, anyukám és Lottie pedig szomorú, sajnálkozó pillantásokat vetnek felém. Nem bánom, hogy nincsenek barátaim úgy érzem hogy sokkal jobb nekem így. Meg persze kényelmesebb is, nem kell buliból-buliba mennem vagy éppen minden héten új pletykákat vagy szakítós sírásokat hallgatnom. Kaptam belőle eleget. Nem azért gondolom ezt, hogy bárkit megbántsak, de időközben rá kellett jönnöm, hogy sose volt igaz barátom mivel mindenki csak egy dolgot akart tőlem. Találkozót a bandával vagy a testvéremmel. Így szakítottam meg mindenfajta kapcsolatot, nem volt szükségem arra, hogy csak érdekből kelljek bárkinek is.

"Jól van fiúk nem kell őt gy lerohanni." szólal fel Lottie.

"Mi csak kíváncsiak vagyunk mi történt vele ebben az öt évben, alig láttuk. Meg persze nekünk a telefont se vetted fel csak Louisnak" szól egy kicsit sértődött hangon Liam.

"Bocsánatot kérek érte, nem volt szándékos csak sok minden történt" nézek Liam szemébe miközben neki címezem válaszom, meg persze a többieknek is. Nem esett jól ez tény.

"Van barátod még? Az a Ryan gyerek normálisnak tűnt" hallom meg Zayn hangját ismét.

"Nincs barátom, Ryan pedig már nem az életem része. Szakítottunk Manchester után." szólók kicsit durvábban mint szerettem volna. "Nem illettünk össze, rájöttünk és végeztünk"

"Nem is maradtatok barátok?" szólal fel inkább suttogva Harry is.

"Nem" válaszoltam neki egyenesen a szemébe nézve. Pont ő kérdezi ezt, mikor pontosan tudja, hogy mi történt a koncert előtt.

"Pedig én még emlékszem is, hogy van egy kép kint az Instagram oldaladon, valaki hátulról átölel a koncert közben. Jó nagy felhajtás volt körülötte. Sose mondtad el pontosan mi történt ott, csak hazajöttél és vagy egy hétig nem is szóltál senkihez" mondja ismét Lottie.

"Nem Ryan volt velem ott a koncerten. A képen nem ő van." hangom olyan halk, hogy szinte én is alig hallom. A döbbenet mindenki arcán leírhatatlan volt, most gondolom mindenki azt hiheti, hogy félreléptem. "Nem csaltam meg Ryan-t, csak nem vele mentem, nem akart" 

"Persze" hallok egy halk motyogást ismét Harry felől.

"Nem ejthetnénk a rólam szóló témákat?" kérdezem, miközben folyamatosan az ételemben turkálok. Enni nem ettem, elment tőle az étvágyam. "Felmennék a szobámba ha nem baj." szólalok fel ismét, halkan.

Anyukám csak rábólint, így meg sem várva, hogy bárki ellenkezzen gyorsan szaladok a szobám felé, majd miután beértem az ajtónak háttal a földre csúszva kezdenek el folyni a könnyeim. Senki nem tud arról az éjszakáról, csak Harry de még így is képes így beszélni róla.

Visszaemlékezés

Halkan dúdolom a kedvenc dalomat Ed-től miközben a hajamat vasalom.

Give a little time to me or burn this out
We'll play hide and seek to turn this around

A koncertre készülődök, eléggé izgulok mivel ez lesz az első koncertem, ráadásul a kedvenc előadómat láthatom élőben.

All I want is the taste that your lips allow
My, my, my, my, oh give me love
Give a little time to me, or burn this out
We'll play hide and seek to turn this around

Harry azt mondta, hogy átfog jönni a koncert előtt, hogy rám nézzen. Harry Louissal van egy bandában, kedvelem őt. Jó fej srác. Közben hallom, hogy a fürdőben már nem folyik a víz, ami azt jelenti Ryan kész van a zuhanyzással. Vele megyek a koncertre, ő a barátom lassan 1,5 éve. Szeretem őt. 

Mikor kijön a fürdőből rám se néz csak a bőröndjéhez lép amiből kiveszi a ruháit, amit a koncertre hozott. Mikor kész van az öltözéssel, felé fordulok, hogy közöljem készen állok az indulásra. 

Ahogy rám néz érem, hogy valami nem stimmel, a szemei sötétek.

"Baj van?" kérdezek rá egyből.

"Ki az a Harry?" szegezi nekem egyből a kérdést és lassan közelebb lépked hozzám. Ahogy közeledik én úgy távolodom. Falba ütközöm, ő pedig utolér.

"Ki az? Vele csalsz meg? Válaszolj!!" kiabál rám.

"Nem, dehogyis hogyan gondolhatsz ilyet?" kérdezem tőle azonnal. "Harry a bátyámmal van együtt a bandában. Egy barátom csupán" mondom neki félve.

"Persze a barátod mi? Akkor minek irkál neked szívecskéket? Meg hogy eljön hozzád a koncert előtt? Csak annyit ér, hogy én ne legyek itt? Mi ez akkor ?" Az ökle a fejem mellett landol a falban. Sosem éreztem még magam így. Rettegtem.

"Azért kérte, mert tudja hogy féltékeny típus vagy. Nincs köztünk semmi." szólalok fel egy kicsit ingerültebben. "Nem bízol bennem?"

Ekkor Ryan a kezét felemelve megpofozott. Erősen. A könnyeim mögül néztem fel rá, miközben azonnal az arcomhoz nyúltam.

"Ezt teszed velem! Én szeretlek te meg itt hetyegsz valami énekessel a hátam mögött?"

"Nem csináltam semmit, hinned kell nekem" Ekkor még egyszer megütött. Sose láttam még így őt. Nem volt megállás, Ryan folyamatosan ütött, a kezemet az arcom elé emelve próbáltam védekezni vele szemben de túl erős volt. A földön fekve belém rúgott, többször is, egyre jobban fájt mindenem. 

Ryan hirtelen felém hajolt, kezét a nyakam köré tette. Olyan erősen szorított, hogy már nem éreztem semmit sem, foltokat láttam. Éreztem, tudtam ha nem áll le akkor meg fog ölni. Egyre jobban elöntött a sötétség. Nem ellenkeztem tovább vele szemben, tudtam felesleges. 

Sötétséget láttam csupán, rájöttem a halál nem is annyira borzasztó mint mondják. A halál békés. Éreztem, hogy a levegő elfogy a tüdőmből és nem tudtam másra gondolni, csak Harry-re, hogy bejön az ajtón és megment. Nem így történt.

Visszaemlékezés vége

A könnyeim folyamatosan folytak, nem bírtam abbahagyni a sírást. Közben a terasz felé vettem az irányt, tudtam egy cigarettára van szükségem. Azon az estén nem mentett meg senki, Harry ugyan rám talált a szobában de már késő volt. Legalábbis ezt hittük, míg két nappal később fel nem ébredtem a kórházban. Lehetetlennek hittem, hogy életben vagyok.

Ott megegyeztem Harry-vel, hogy nem mondja el senkinek a történteket. Megígértettem vele, ő pedig azóta is hallgat róla.

Nem voltam aznap este Ed koncerten, mondhatjuk úgy, hogy a kép csak illúzió. Egy üres stadionban készült a fénykép. Ezért tudtam mindenkivel elhitetni, hogy ott voltam. Az anyukám és a testvéreim semmit nem tudnak erről az éjszakáról. Csak Harry és én.

Aznap este ugyanis ténylegesen elvesztettem az életemet abban a hotelszobában. Mikor visszatértem Amerikából, a szobámba zárkózva éltem egy hétig. Senkivel nem voltam hajlandó beszélni. Az iskolába viszont kénytelen voltam visszamenni. Ott pedig szembe kellett néznem a gyilkosommal. Ryan.