angel

6

Kifejezhetném úgy magam, hogy a keddi napom nem sikerült túl fényesen. Az igazgató felhívta az anyámat, elvileg halálos fenyegetés miatt. Kitudja. Anya tekintve, hogy szülinapom lesz hamar elengedte a dolgot, persze nem hátrány az sem, hogy sosem voltam az a nagy bajkeverő. Így problémáim se voltak soha a szüleimmel. Ma szerda van. Hivatalosan is szülinapom van, már nem jelent olyan sokat mint régen, de attól még szükséges az ünneplés. Mindig az.

Reggel mikor elindultam még nem volt otthon senki, így köszönés nélkül indultam el a hátsó kertünkben. A kert végében van egy kis halastó, mellette pedig egy kapu ami megnyitja az utat a sűrű erdő felé. Ritkán választom ezt az utat, inkább kocsival szoktam ide jönni. Most viszont szükségem volt egy kis friss levegőre. Persze. Mondom ezt a cigarettámmal a kezemben. Az út nem olyan hosszú, hamar odaértem a kis tisztásra. Ha más jár erre, gond nélkül átsétál és gyönyörködik a szépségében, valószínűleg régebben én is így tettem volna. Most azonban amint átlépem a kis tisztás határát egy hatalmas két szintes ház tárul a szemeim elé. A ház mellett kis patak csordogál. Lélegzetelállító mint mindig. Gyönyörű fa szerkezet, itt biztosan nem zavar senki sem, főleg úgy, hogy nem is látja más.

A bejárati ajtó hirtelen kinyílik és meglátom Lorát amint felém siet. 

"Kedvesem igazán nem kellett volna a szülinapodon ide eljönnöd."

"De hiszen ajándékod van nekem nem?" mosolygok rá. Imádom őt. Egyből betessékel a házba, majd a konyhában leülve elkezd készíteni nekem egy teát. Mindig teázok nála. 

"Damon merre van?" kérdezem tőle miközben mézzel ízesítem italomat.

"Nem rég kelt fel, lassan biztos leér" mosolyog kedvesen. "Inkább mesélj drágám. Hogy vagy mostanság?" itt pedig elkezdődik az órákig tartó beszélgetésünk.

...

Lassan tíz óra múlt nekem már rég otthon kellene lennem, de Damon marasztalt, hogy beszélgessünk. Eleget téve a kérésének már négy órája itt vagyunk. Jó érzés, kint a kertben semmi nem zavar minket. Damon Lucifer fia, tündéri teremtés. Nagyon lassan öregszik, még mindig 10 évesnek néz ki pedig már jóval több annál. Lora Lucifer felesége, sose mondtam el neki, hogy hol és hogyan vigyázok rájuk, túl veszélyes lenne.  Tekintve, hogy Lucifer egy élesített bomba, még mindig nem dolgozta fel, hogy "elhagyta" őt a felesége persze ez nem így történt, de Lora még úgy ítélte meg, hogy túl korai lenne elmondani neki. Ezt pedig tiszteletben is tartom vele szemben, addig még ő nem mondja addig én nem teszek semmit sem. Azon kívül, hogy vigyázok rájuk.

Lassan elköszönve tőlük indultam el hazafelé a kis ösvényen. A Damontől kapott ajándékommal a kezemben, egy varázspálca volt, a nevemmel a markolatában. Imádni való kis üzenettel mellé.

"Te vagy a kedvenc varázslóm" 

Még nem tudja, hogy pontosan miként zajlik ez az élet. Pont ez teszi őt különlegessé, az ártalmatlan tudatlanság. Hazaérve mindenki a nappaliban ült és beszélgetett, gondolom engem várnak így köszönve mindenkinek lehuppantam Harry mellé a fotelba. 

"Mizu?" teszem fel a kis semmis kérdést.

"Isten éltessen Hope!!!" hirtelen mindenki egyszerre kezdett kiabálni, Harry pedig egy papírcsákót húzott a fejemre.

"Köszönöm szépen" mosolyodok el. Aranyosak. Nekünk mindig is sokat jelentett a csalás, így és ezért is voltunk mindig szoros kapcsolatban. A beszélgetést tovább folytatva egyre csak jöttek elő a cikisnél-cikisebb történetek rólam. Majd a babképek és így tovább. Nagyon jól szórakoztunk, egy pillanatig. Mikor is a hátam alján éreztem egy meleg tenyeret ami lassan simogatta  a hátam. Harry. Erre nem számítottam. Főleg az erkélyes beszélgetésünk óta, maximum egy köszönésig jutottunk. Meglepetésként ért a hirtelen közelsége, így mikor csengettek az ajtón én voltam az első aki felpattant, hogy megnézze ki lehet az. 

Az ajtót szélesre tárva viszont senkit nem találtam ott. Lenézve a lábtörlőre egy dobozt láttam, nem volt túl nagy de nem is volt kicsi. Újra felnézve megpillantottam egy ismerős autót. A hideg kirázott már csak ha rágondoltam is. Ryan.  Mit keres itt? A dobozt felkapva a földről egyből besiettem az ajtót pedig bezártam. Duplán. Nem bízva semmi a véletlenre. 

"Ki volt az kicsim?" hallom anyukám hangját.

"Nem tudom, csak egy dobozt hagytak." szólok vissza neki, miközben újra a nappali felé veszem az irányt. Visszaülve Harry mellé, lassan letépem a ragasztót a dobozról. Amint kinyitom rengeteg papírreszelékkel találkozom. Ötletes. A papírt feltúrva egy puha anyagot tapintok ki. Kiemelve a pulóvernek tűnő darabot jobban szemügyre veszem. Előröl csak egy sima szürke pulcsinak tűnik. Majd megfordítva látom meg a feliratot.

Ed Sheeran 2019 The ÷ Tour

Amint meglátom előjönnek az emlékek. Nem jó emlékek. Ezt biztos, hogy nem fogja megköszönni a holnapi nap folyamán. Idegességemben a pulóvert összegyűröm majd visszadobom a dobozába. A helyemről felpattanva igyekszem a garázs felé. Mindenki a szemeivel követi a mozdulataimat. Mikor kitértem a látószögükből utánam indulnak. A garázsba érve azonnal felnyitom a kukának a tetejét, majd hatalmas erővel dobom bele a dobozt a pulóverrel együtt. Ennyit érdemel.

A többiek végignézve a folyamatot inkább visszamennek a házba nem firtatva a történteket. Fantasztikus szülinap, ezt is sikerül megbélyegeznie. A kukát nézve még jobban elfog a düh, de ezt csak akkor veszem észre mikor a kuka tartalma lángra gyúl. Nem is baj, legalább nem kell többet foglalkoznom vele. Mikor úgy vélem megsemmisült a ruhadarab a tüzet eloltom. 

A tetejét lecsukva, egy győztes mosollyal indulok vissza a házba mikor egy hangot hallok meg magam mögül. 

"Mégis mi a franc volt ez?" kérdezi tőlem a kelleténél hangosabban az illető. Louis.

Bajban vagyok.