angel

8

"Te is tudod, hogy mit tettél. Ismét"  néz rám komolyan Rosalie. "Sosem tanulsz igaz?  Fel kell fognod Hope. Azért vannak a szabályok, hogy betartsuk őket. Ezek nélkül káosz lenne." miközben beszél folyamatosan körülöttem járkál.

"Nem tehetek róla te is tudod, nem tudom nézni ahogy szenvednek."  mélyen a szemébe nézek, próbálva mutatni, hogy nem félek tőle. "Tudom, hogy felelősséget kell vállaljak a tetteimért, úgyhogy küldj  csak újra a pokolba amennyi időre csak akarjátok." mosolygok rá, tudom mi vár rám ott. Semmi sem.  Rosalie mosolya mögött valami más bujkál. Rossz előérzetem támad. 

"Nem kicsikém, neked egészen mást találtunk ki. Tudunk a kis egyezségedről az Ördöggel. Most sajnos nem lehetünk olyan kegyesek, hogy oda küldünk." a tekintete elszánt. Megrémiszt. "Élvezd a kis kiruccanásodat, várunk vissza." ez az utolsó amit hallok mielőtt elnyel a sötétség.

....

Öt napig voltam bezárva. Öt nap. Amiért megmentettem a húgom életét. Lily még csak 7 éves szint úgy mint Molly. A két kis iker húgaim. Lily halálosan allergiás a mogyoróra, vele ellentétben Molly nem. A barátnőik tartottak kis pizsama partit. Mogyorós sütit csinált az egyik kislány anyukája. Nem hagyhattam, hogy bármi baja legyen a testvéremnek, így egy kis "bűbájjal" megmentettem az életét. Ezt nem szabadott volna, a többiek ugyanis rájöttek. Náluk pedig az első és legfontosabb szabály, hogy nem avatkozunk bele  a természet egyensúlyába. Ezt én rendszeresen megteszem. Sajnos ezzel az akciómmal mindig valamilyen büntetés jár. Többnyire ezeket a pokolban töltöm, de most nem így hozta a helyzet. Most egy koporsóba zártak majd a tenger mélyére dobtak. Öt teljes napon keresztül megfulladtam minden egyes nap.  Mikor lejárt a büntetés persze kiszedtek onnan. Próbálnom kell magam egy kicsit visszafogni, mert fogalmam sincs hányszor bírnám ezt ki.

Most éppen Görögország partjain üldögélek. A tenger mellett csurom vizesen. Ha jól tudom Pireusz város partján vagyok. Gyönyörű hely. Fogjuk rá, hogy a családom jól fogadta a történteket, Lucifernek köszönhetően sokkal jobban megértették. Louis pedig azóta próbálja elkapni Ryan-t, aki úgy tűnik feltűnően bujkál előle. Egy teljes héten keresztül ő vitt suliba, ő jött értem délután és előfordult az is, hogy bekísért a szekrényemhez. Azt mondta mindig, hogy nem bujkálhat örökké. 

A telefonomat elővettem az angyalok által otthagyott táskából és felhívtam mindenkit, hogy rendben vagyok és lassan hazaérek. Elmagyaráztam nekik pontosan mi is történt, hol voltam, miért és a többit. Lorát is felhívtam mert tudom ő is aggódik értem, mivel általában egy héten kétszer minimum megyek hozzá. A telefonom jelzett, hogy sms-em jött amit meg is nyitok, meglepődve nézem a szerzőt.

Harry: Minden oké? Most hívott Lou, hogy lassan hazaérsz. Hol voltál?

Me: A büntetésemet töltöttem egy gyönyörű koporsóban.

Harry: Azt hittem ilyenkor a pokolba küldenek.

Me: változtak a játékszabályok. most ezt kaptam.

Harry: sajnálom Hope, várunk haza remélem tudod

Me: yepp tudom tudom. sietek vissza csak még van egy kis dolgom

Harry: érj haza épségben. vigyázz magadra

Me: köszi H, hamarosan találkozunk

Nem hazudtam tényleg van még egy kis dolgom. Az a dolog pedig pont itt áll előttem. Rosalie. 

"Miben lehetek szolgálatodra?" kérdezem tőle miközben felállok a sziklán. A ruháim már megszáradtak így a zsebembe csúsztatom a telefonomat, majd a pulóveremtől megválva állok elé. 

"Gondoltam üdvözöllek újra a földön és elmondanám, hogy most tartsd be a szabályokat különben ennél rosszabb büntetést is kaphatsz." lép felém egyet fenyegetően. Már nem ijeszt meg, készen állok harcba szállni velük. Ami időt velük töltöttem, rájöttem semmivel sem jobbak az angyalok mint a démonok. Ugyanolyan romlottak.

"Alig várom, hogy egy újabb csodás ilyen eseményt tapasztalhassak meg általatok." nézek rá szarkasztikusan majd én is teszek felé egy lépést. Tudnia kell, hogy nem félek az üres fenyegetéseitől. Halhatatlan vagyok, nem rémiszt meg a tudat, hogy egy szerettem megmentéséért cserébe kell egy pár napot szenvednem. A család mindig is az első.

"Ne akarj túl lőni a határon mert nem fogsz jól járni." nem tetszik a hangnem. Amikor így beszél mindig tudom, hogy készül valamire. Neki a specialitása a manipuláció és a gondolat játék, be akar férkőzni a fejembe. Mielőtt ezt megtehetné kizárom. Gondolkodás nélkül, látom a meglepettséget az arcán. Nem tudta, hogy már képes vagyok ilyesmire.  Azt se tudja mi megy még nekem, de perceken belül megtapasztalhatja. 

A víz elkezdett feljebb emelkedni a medréből, ezzel körbeölelve Rosalie lábait. Mivel megy a négy elem irányítása nem okoz gondot egy kis játszadozás, amint térd magasságba érek a víz körbeér és hirtelen megfagy. A lábaival együtt.

"Upszi, bocsi" nézek rá mosolyogva. Az arca leírhatatlan, nem tudta mire vagyok képes. Igazából azt sem tudja senki, hogy erre bárki képes lehet-e közülük. "Legközelebb te is gondolkodj el azon, hogy milyen határokat is lépsz át pontosan. Nem szeretném ha itt lennél lábak nélkül. Hatalmas veszteség lenne ugyebár." szólalok meg újra. Látom rajta a pánikot és az értetlenséget.

"Ez lehetetlen, nem lehetsz pont te képes erre" hatalmas szemekkel néz rám. Nem akar hinni a szemének. "Akik tudják kezelni a négy elemet, ők a leghatalmasabbak, nem lehetsz pont te az. Egy bajkeverő vagy nem is szabadna köztünk lenned." most már dühös. Úgy döntök nem hallgatom tovább őt, így a vizet feljebb vittem és egészen a nyakáig meg sem álltam. 

Ott újra megfagyasztottam. "El kell hinned kedvesem, így van tudom kezelni őket és fogom is továbbra is. Egyre jobban megy és több mindent is tanulok ezáltal. Sok sikert a kiszabaduláshoz. Most mennem kell, vacsorára haza kell érnem. Puszi Rosalie." nézek rá mosolyogva, majd elengedve őt a vízbe esik. Tudom kiszabadul úgyis egy pár órán belül és akkor utánam jön, de addig is kiélvezem a csalásom társaságát. Hiányoznak már. Ezzel együtt egy kis igét mormogva azonnal a hátsó kertünkben találom magam. 

Az udvaron édesanyám áll a többiekkel együtt. Grilleznek. Imádok grillezni főleg velük. Amikor meglátnak a többiek mindenki mosolyog, anyukám a hústűt elejtette mikor meglátott. azonnal felém vette az irányt és én sem tétlenkedtem túl sokáig. Odaérve hozzá a nyakába ugrottam. Csak 5 nap volt, de kínkeserves öt nap. Sosem töltöttem ilyen hosszú időt nélkülük. 

Anyukám után Louis volt a következő aki a karjaiba zárt majd egy puszit nyomott a fejemre.  A többieket is üdvözöltem, majd helyet foglaltam az asztalnál Harry mellett. Ő csak mosolyogva rám pillantott majd átdobta a kezét a székem hátulján és így beszélgetett tovább Zayn-el.

Mi folyik itt?