angel

5

A tegnap esti beszélgetésem igen megnyugtatóra sikeredett végül, Harry mégsem akasztott ki annyira mint gondoltam. Furcsán megnyugtató volt a viselkedése.

.....

"Leülhetek?" kérdezi miközben a mellettem lévő székre mutat. Némán bólintok felé, jelezve válaszomat.Csendben ülünk egymás mellett, nem az a tipikus kínos csend van köztünk sokkal inkább megnyugtató.

"Melyikük küldött, hogy nézz rám?"

"Louis zavart fel, mert elvileg én bántottalak meg."

"Nem csak elvileg" suttogom az éjszakába, egy újabbat szippantva a cigarettámból.

"Tudod eléggé káros." mondja nekem szem-forgatva, valószínűleg az előző válaszomra reagálva. 

"Tisztában vagyok vele, köszönöm aggódásod" kezd az agyamra menni.

"Mi történt veled a koncert óta?" néz rám egy kicsit komolyabban.

"Semmi, élem életemet a szokásos módon. Kicsit más tálalásban." 

"Tudod, hogy nem akartalak megbántani a Ryan kérdésekkel. Nem állt szándékomban"

"Ott voltál az nap este, te tudod a legjobban az okát mindennek vele kapcsolatban"

"Sokkal könnyebb lenne ha tudnának róla a többiek is, akkor nem hoznák fel állandóan.

"Azt csak hiszed. Louisnak az első dolga lenne megkeresni őt."

"Ez miért is baj? Bántott téged Hope, majdnem megölt."

"Akkor elmondok most valamit, ha már úgyis nagy titoktartások vannak közöttünk. Nem csak majdnem ölt meg Harry, meghaltam aznap, mire te megtaláltál." ahányszor vallom be valakinek zet, mindig azt hiszem hogy valamikor csak könnyebb lesz. Nem ,sose lesz könnyebb.

"Az lehetetlen" suttogja maga elé. "De a kórházban azt mondták semmi bajod, pár zúzódáson kívül." miközben beszél, folyamatosan hadonászik a kezével és a helyéről is inkább felkel. Túl sok információ, feljegyezve máskor ne így csináljam.

"Harry nyugodj meg oké? Mindent köszönök neked amit aznap este értem tettél. Tényleg hálás vagyok, de most ezt fel kell dolgoznod valahogy. Te sem hihetted, hogy abban az állapotban amiben találtál jól leszek. 

"De..." fejét rázva arrébb sétál, majd újra beszélni kezd. "Erről beszélhetnénk újra holnap?" kérdezi halkan.

"Persze, Jó éjszakát Harry." 

"Neked is Hope" ezzel becsukja maga mögött az ajtót én pedig ugyanígy teszek.

....

Hétfő, újabb nap a saját személyes poklomban. Reggel Lottie vitt iskolába, mint minden nap. Szükségem lenne már egy saját autóra. Még otthon, mindenkit üdvözölve bekaptam egy gyors palacsintát majd siettem is a kocsihoz. Az út csendben telt, szólt a rádió. Ez mindig így van, nem nagyon szoktunk beszélgetni, főleg hétfőnként, túl fáradtak vagyunk mindenhez. Az iskola parkolójában elköszöntünk egymástól, én a könyvtár felé vettem az irányt, nővérem pedig órára sietett. 

Tekintve, hogy nincs első órám úgy döntöttem, hogy a könyvtárban töltöm el ezt az időt. Jöhettem volna később is, de inkább ide jövök reggelente, felkészíteni magam a napra. Az egyik kis eldugott bokszba beülve, elővettem a kedvenc könyvemet azt fellapozva egyből olvasni kezdtem. Az agyam kikapcsolt és nem is érdekelt semmi más. Hangokra lettem figyelmes, mikor a földszintről iszonyú hangosan kezdtek nevetgélni, beszélgetni. Ez egy könyvtár pontosan az a lényege, hogy csend legyen.