angel

4

Fejezhetném úgy ki magam, hogy a szombat esti vacsora nem sikerült a legfényesebben. Miután szobámba zárkóztam, anyukám és testvéreim mindenáron beszélni akartak velem. Féltek, hogy megint nem jövök ki a szobámból hetekig. Nem így történt. Másnak este környékén mikor hallottam, hogy újra összeülnek vacsorázni, akkor léptem ki a szobámból. Előtte egy forró fürdőt vettem, hogy valamennyire kitisztítsam a fejem, mivel ez nem segített rajtam így úgy gondoltam, hogy kocsiba ülve inkább megyek egy pár kört London utcáin.

Egy nagy pulcsiba bújtam amiről a Chicago Bulls logója figyelt vissza. Nem öltöztem ki, miért kellene? Hosszú lábaimat egy cicanadrágba bújtattam, majd a kedvenc Vans cipőmet vettem fel. Lottie kocsikulcsát felvéve indultam el a garázs felé. Az egyetlen szerencsém, hogy a garázs bejáratához, nem kell átmennem az étkezőn, így kitudtam kerülni a többieket. A kocsiba beszállva felnyitottam a garázsajtót és már tolattam is ki London sötét utcáira. Amint kiértem az útra, telefonom szinte azonnal csörögni kezdett. Nagy figyelmet nem szenteltem neki, tekintve a helyzetet. Először csak lassan haladtam a forgalmasabb utakon, majd ahogy kijjebb  kerültem a városból úgy kezdtem egyre gyorsabban menni. Fogalmam sem vot arról, hogy hova tartok.

Az lebegett a szemem előtt, hogy minél messzebb.

"Majd hazaérek valamikor, nincs semmi bajom" szólok bele a telefonba mikor már nem bírom elviselni a folyamatos csörgést.

"Hope azonnal gyere haza, nem léphetsz le csak úgy" hallom bátyám ideges hangját a vonal másik végén.

"De sajnos pontosan megtehetem, majd megyek. Ne aggódjatok" ezzel a mondattal le is tettem a telefont. Tűnhetek beképzeltnek vagy hisztisnek, általában ezzel a két jellemzővel illetnek a legtöbben. Már letettem arról, hogy ezt megváltoztassam. Sokkal jobban figyelek arra, hogy én mit gondolok magamról, nem pedig arra mi mások véleménye rólam.

Ahogy haladok az úton, lassan felismerem a helyet. Nagyon sokat jártam ide mikor csak gondolkodni szerettem volna vagy csupán egyedül leni egy kis ideig. Távol mindenkitől.

Ez a hely minden alkalommal gyönyörű. Egy kis tisztás amin átszel egy aprócska patak, a végén pedig egy kis tóval. Nyáron nagyon kellemes a vize, de tekintve, hogy február van nem hiszem, hogy jó ötlet lenne merülni egyet. Így csak leülök a part szélére és próbálok elfelejteni mindent.

Milyen jó is lenne nem? Ha csak leülnél egy általad szeretett helyre és minden problémás azonnal megszűnne. Nem lenne több vita, hazugság, megbánás. Te és csakis te és a végtelen csend a kis patak vízcsobogásával egybe kötve.

Már kezdtem megszokni a csendet mikor érzem, hogy valaki leül mellém a kis tó szélére.

"Te tényleg nem ismered a magántér fogalmát?" teszem fel a kérdést még mindig csukott szemmel, a fűben hátradőlve.

"Ne haragudj kedvesem, de otthon a családod nagyon aggódik érted.Gondolhatod milyen ha engem hívtak fel, hogy nézzek rád." hallom a hangján, hogy mosolyog.

"Maximum egy órát szerettem volna egyedül, nyugodtan Lucifer" ülök fel hirtelen.

"Tudom, hogy éppen rád tört valami a múltból, de még mindig áll az ajánlatom, hogy elteszem neked láb alól azt a kis srácot" néz rám komolyan.

"Persze, én meg mondtam már felesleges. Majd ha eljön az ideje én eldöntöm" suttogom neki. Ryan azóta idegesíti a létezése mióta találkoztunk. Nála alap szabály, hogy nőre semmiféle indokkal nem emel kezet.

"Ahogy gondolod kedvesem. Ha már itt vagyunk akkor úgy gondoltam megfelelő idő átadnom neked ezt." ránézek miközben ő felém nyújt egy kis ékszeres dobozt. Elvszem tőle és kívülről pásztázom a dobozt. "Boldog elő szülinapot." szólal meg újra. A doboz tetejét lassan leemelve veszem észre a kis medált, ez karkötőre tehető és egy kis angyalkát ábrázol. Akaratlanul is kitör belőlem a nevetés, miközben felteszem a többi charm mellé a karkötőmre.

"Mi olyan vicces?" néz rám mosolyogva.

"Nem gondolod, hogy ez egy kicsit ironikus?"

"Szerintem tökéletesen illik hozzád. Kicsit vicces is, ez volt a cél." öleli át a vállamat. " a héten még nem dühítetted fel őket? Tudod.." közben sejtelmesen az ég felé mutogat a szemét forgatva.

"Nem ezen a héten még nem csináltam semmit ami szembe menne a szabályaikkal" suttogom halkan. "Kivéve, hogy a feleségedre és a gyerekedre vigyázok" teszem hozzá felnevetve.

"Na igen az egy jó meccs lesz ha kiderül. Tudod, hogy nem kérnék ilyet tőled ha nem lenne muszáj. Cserébe te meg bármikor szabadulhatsz a büntetésből ha hozzám kerülsz egy-egy nyavalyás ember életért" mondja egy kicsit szarkasztikusan.

"Jól van elég volt mára belőled. Most hazamegyek. Nehogy valaki tényleg rosszul legyen otthon"

"Helyes, a héten találkozunk"

"Repesek az örömtől" morgom halkan. Majd a kocsi felé veszem az irányt. Közben többször is rá-rá pillantva a kis angyalkára. Tényleg tetszik, de ironikus is egyben.

....

Hazaérve Louis a kanapén ülve vár rám, a többi fiúval.

"Hol voltál?" szegezi nekem a kérdést egyből Louis. Időm sincs válaszolni, mert anyukám jelenik meg a semmiből és szorít magához. "Úgy aggódtam érted" suttogja a fülembe.

"Mondtam, hogy nem kell aggódni, csak levegőztem egyet."

"Felhívtam a barátodat is, nem tudtam mit tegyek."

"Lucifer nem a barátom és tudom, hogy felhívtad. Találkoztam vele" mondom neki. Még mindig azt hiszik, hogy valami eltitkolt romantikus viszonyban vagyunk Luciferrel. Amibe még belegondolni is vicces.

"Többet ne csinálj ilyet."

"Többet ne akasszatok ki és nem lesz ilyen." ezt a mondatot egyenesen Harrynek címeztem a nyomatékosítás kedvéért rá is néztem.

"Tudjuk, túlzásba vittük. Bocsánatot is szeretnénk kérni" szólal meg Louis.

"Nincs baj, csak vannak olyan dolgok amikről nem szívesen beszélnék. Remélem megértitek." próbálok mindenkire nézni. "Most ha nem haragszotok, megyek lefekszem. Holnap iskolám van."

"Rendben kicsim, de akartam szólni róla. Szerdán nem muszáj bemenned. Együtt tölthetnénk a napot a szülinapod alkalmából" szólal meg újra anyukám.

"Jól hangzik. Reggelről el kell ugranom egy ismerősömhöz, de utána ráérek egész nap."

"Fantasztikus!" kiált fel. "Már van is egy szuper ötletem hova mehetnénk."

"Örülök neki" mosolygok rá. "Jó éjszakát" köszönök el tőlük, amit mindenki viszonoz is. A szobámba beérve, újra bezárkózom majd az erkély felé veszem az irányt. A cigimet sikeresen előhalászva meg is gyújtok egy szálat és leülök a kis fotelembe. Az éjszakás elfoglaltságom az erkélyen általában az hogy nyugodtan szívom a cigimet és előhalászom az eldugott Jack Danielses üvegemet.

Ez a tervem meghiúsulni látszott. A másik szobának is kinyílt az erkély ajtaja, először nem láttam ki az, de ahogy kirajzolódtak a göndör fürtök egyből felismertem.

Harry