Spanyol kereszttűzben

Szülinap

Napjainkba

-Helló, szia! Marisol vagyok. Este mit vigyek?-hívtam fel Cacot.
-Szia Riso! Magadat, szerintem neked fog örülni a legjobban.-vette fel Carlos unokatesója.
-Akkor elég a Churros a csokival, a Flan, a torta, a pogácsa? Ja és a Rosita meg a Licor 43.
-Ennyit arról, hogy nem hozol semmit.
-Volt egy kis segítségem a pogácsával. Különben nem lenne.
-Ja, hogy csak a pogácsa nem lenne akkor? Na de, akkor te négyre idejössz, beengedsz mindenkit majd felhívsz. Elhúzol addig Alonso figyel, hogy senki ne bontsa a rendet. Attól az embertől mindenki tart.-nevette el magát.
-Ne gonoszkodj. Mondjuk ez igaz, hogy komoly a batyus de attól még nem harap. Mindegy is. Lassan akkor indulnom kell. Te meg szedd fel Carlost és egyetek jót. És nekem is hozz!
-Tudom, tudom. Na leteszlek mert itt vagyok.
-Te vezetés közben telefonáltál?
-Le kell tennem! Szia!
-Ezt nem úszod meg!-majd rám tette a telefont.

Egy kék ruhát vettem fel majd kisminkeltem magam.

Elindultam Cacohoz és nagyjából egyszerre érkeztem Fernandoval.
-Mizu szépség?!-tárta ki a kezeit egy ölelésre.
-Alonsoo! Az első!
-Legalább itt!
-Meg az ágyban...-cikiztem.
-Oh hidd el alattam te mennél el elsőbb.
-Kimondta, hogy én lennék alul?
-No le tires de los bigotes al gato porque te sorprenderás!(Ne húzogad a macska bajuszát, mert meg fogsz lepődni)
-De kemény itt valaki.
-De csak miattad.-majd pár másodperc szemezés után elröhögtük magunkat.
-Na gyere be! Pakolj le és várjuk a többieket...és már itt is van Leclerc.-néztem a telefonomra. Beengedtem majd Ő is csatlakozott hozzánk. Szép lassan mindenki megérkezett barátok, család. Így én felhívtam Cacot és elhúztam.

"Itt vagyunk" jött az üzenet. Beültem a kocsiba majd hátra osontam és felhívtam Carlost.
-Szia hol vagy?
-Mi az hogy hol vagyok? Hol lennék? Otthon vagyok. Elestem és nagyon nem fest jól a helyzet. Ide tudnák jönni?
-Azonnal indulok!-majd elindult kifelé és Caco volt aki "mit sem sejtve" kérdezgette, hogy mi történt, addig engem Lando beengedett hátulról a bejárati ajtóhoz mentem és kinyitottam az ajtót. A kezembe volt Carlos kocsikulcsa mert azt Caco otthagyta az asztalon, hogy majd megtaláljam.
-Enélkül nehéz lesz elindulni!-lóbáltam a kulcsot.
-Ne szórakozz Riso, bajban vagy...Te átkozott!-szaladt oda és felkapott.
-Meglepiii!-öleltem át és adtam neki két puszit.-Na irány bulizni!-mentem be és ettem a churrosomból.

Az idősebbek elmentek olyan tíz fele és már csak a pilóták maradtak meg barátnőik. Kimentünk a hátsókertbe és forgóztunk (ping-pong egyik lehetséges módja). Szeptemberhez képest elég meleg volt. Mikor le akartam ülni láttam, hogy minden hely foglalt így odaálltam Carlos elé.
-Uram...
-Hölgyem?
-Leülhetek?
-Csak tessék!-nézett az ölére.
-Jhajj.-forgattam meg a szemem majd beültem az ölébe oldalasan és a vállára hajtottam a fejem.
-Csak nem álmosodunk?-szólt be Alonso.
-Fogd be! Amúgy baszki, ez nagyon jó!-kortyoltam bele a házi mojitoba.
-Ezt utoljára alattam mondtad!-kacsintott Alonso.
-Riso ezt most nagyon kapod.-szólt Heidi.
-A másik Berger! Csak nehogy elkapjon az urad este.
-De tényleg nincs semmilyen kapcsolat köztetek?-érdeklődött Lando teljesen jogosan.
-Ami azt illeti...Riso a testvérem.-válaszolt Heidi.
-Tényleg?-dülledt ki Ricciardo szeme. Heidivel végül elmondtuk, hogy semmi közünk egymáshoz.-Üvegezzünk!
-Ugyan Danny...
-Mármint nem a megszokott értelembe, hogy aki pörget az a kipörgetettet megcsókolja, hanem 2 percre elvonulnak. Beszélgetnek vagy amit akarnak.-nézett a barátnőjére Ricciardo.
-Alonsonak elég a két perc cigivel és zuhanyzással együtt.-szúrtam oda.
-Kislány, vigyázz meddig mész!-méregetett.
-Carlossal a végéig elmegyek.
-Hohoho! Imádom a spanyolokat.-jegyezte meg Lando.-Annyira tüzesek vagytok! Na de játszunk! Kezdjen a szülinapos.
-Rendben...akkor azt a sörösüveget elkérném Fernando. Így ni...Risoo.
-Akkor konyha? Vagy hova?-bólintott majd bementünk a konyhába. -Riso vagyok és alkoholista...ja ez nem az a csoport.
-Közted és Alonso között van valami?
-Civódás más nincs.-nevettem.
-Alonso szerintem oda van érted.
-Mert? És most miért vagy dühös?-de már kiabáltak kintről, hogy letelt a két perc.
Össze-vissza mentünk a beszélgetésekre majd kitaláltuk, hogy mindenki megy valakivel de már 5 percre. Elég nagy volt a ház így mindenki el tudott vonulni a pörgetettjével. Leclerc ment volna Cacoval, Lando Heidivel, Ricciardo Carlosal, Alonso pedig velem.
-Ez így nem jó! Alonso és Riso már harmadjára vannak együtt.-szólt közbe Caco.
-Jó ez igaz. Akkor megyek veled Caco. Mi még úgy sem voltunk együtt.-javasoltam.
-Én benne vagyok!-mosolygott Caco.
-Akkor irány a szobád!-mutattam határozottan.
-Re...rendben.-vörösödött bele Caco.

Felmentünk a szobájába majd lehuppantam a babzsákra.
-Mit akarsz tudni?
-Öhmm, nem is tudom. Te és Alonso? Nem öreg hozzád egy kicsit?
-Ugyan kérlek. Fernando? Amúgy nem sokkal idősebb nálad.
-Tehát nincs köztetek semmi.
-Miért kérdezi ezt mindenki? Csak barátok vagyunk.
-Egy kis szexuális feszültséggel.
-Carlos Oñoro Sainz!-pattantam fel a babzsákról.
-Most mi az?
-Nem illik ilyet mondani!-álltam vele szembe.
-Csak a nyilvánvalót mondom.
-Nincs...köztünk...semmi...-támaszkodtam a székére és hajoltam közel hozzá.
-Helyes vagy amikor ilyen szúrós a tekinteted.-nézett a szemembe. A komoly szemezésünket az időzítő hangja zavarta meg.
-Na menjünk mert még valaki minket is összeboronál.-húztam fel a székről és leindultunk. Mikor leértünk én szembeálltam mindenkivel.-Hölgyeim és Uraim. Szeretném kijelenteni, hogy nincs köztünk semmi Alonsoval. Ma már másodjára kaptam meg ezt a kérdést. Csak gondoltam tisztázom. Köszönöm a figyelmet.-ültem le ugyanis hoztunk még egy széket.
-Komolyan megkérdezték?
-Nem papito, azért mondtam.
-Na pontosan ezért vagyunk csak barátok.-jegyezte meg Fernando.

Nem is tudom pontosan mikor keveredtem haza és azt sem tudom, hogy hogyan kerültem az ágyba. Az a lényeg hogy a másnap elég furán indult.