Spanyol kereszttűzben

Apa csak egy van(?)

A repülőn ültünk és Carlos barátnője félrehívott. Úgy éreztem életem legkellemetlenebb beszélgetése vár rám.
-Szia...Gabriela vagyok.
-Szia. Tudom. Sokat hallottam rólad.-mosolyogtam.
-Én is hallottam rólad. Egy-két dolgot szeretnék átbeszélni ha nem gond.-látszott rajta, hogy meg van szeppenve.
-Mit szeretnél tudni?
-Te és Carlos...
-Egyszer. Nem többször. Nem is gondolnám, hogy lesz többször. Főleg, hogy jelenleg nem vagyok szabad. És nem is tervezek szakítani az urammal.-súgtam oda neki.
-Caco szerint azt a médiának csináltátok.
-Caconak hazudtam...túl régóta vagyunk jóba és ha a Sainzok megtudnák ki kúrogat abból forradalom lenne.
-Meeeert kiveeel?-lett izgatott.
-Most amúgy mi jóban vagyunk?-bizonytalanodtam el.
-Igen. Miért?
-Carlos eddigi barátnői nem igazán bírtak.-húztam a szám.
-Mi lehetünk barátok, ha nem bánod.
-Nem, de annyit tisztázzunk, hogy Carlos lesz nekem az első.
-Persze ezt megértem.-mondta őszintén.
-Na tippelj kivel vagyok együtt. Majd szólok ha eltaláltad.
-Stroll, Piastri, Norris...Alonso?
-Dindingding! A helyes találat! De ne szólj senkinek. Holnap akarjuk nyilvánosságra hozni.
-Nyugi, nem mondok egy szót se. Nem akarom így indítani az ismerkedésünk.
-Mi van Alonsoval?-huppant le mellén Caco és Gabriela mellé Carlos.
-Semmi, csak társalogtunk a többi pilótáról.-falazott.
-Gabs...látom mikor hazudsz.-csókolta meg Carlos.
-Igazad van hazudott. Igazából ítélkeztünk.-vontam vállat.
-Belőled kiindulva ez hihetőbb.-tette a combomra  a kezét Caco.
-Elveszed vagy vágjam le.-néztem rá felvont szemöldökkel. Időközben Alonso küldött egy képet amin mi vagyunk egy szöveggel ami tudatja, hogy együtt vagyunk. Írta, hogy tegyük ki instára ezért így is tettem. Vártam, hogy ki mikor veszi észre. Kis idő elteltével Carlos elnézést kérve kiment a mosdóba, láthatóan feldúlta valami. Caco ránézett a telefonjára és elkezdett keresni valamit.
-Hogy mi van? Liz?! Komolyan Alonso?
-Meglepi!-mondtam kicsit kínosan és Caco Carlos után ment.
-Lehet, hogy ő többet érez irántad...-jegyezte meg Gabriela.
-Hidd el, hogy Alonsot sose fogadná el. Semmilyen univerzumba. Már az elején közölte, hogy ez az egy szarul érintené de basszus, én szerelmes vagyok abba az emberbe és én nem akartam igazából senkivel se összeszűrni a levet...mondjuk sikerült párral.-húztam a szám.
-Liz, gyere ide egy kicsit.-hívott oda Caco. Szememmel kértem Gabrielat, hogy imádkozzon a lelkemért.
-Mióta?-kérdezte dühösen Carlos.
-Egy ideje.
-Pontosan, mióta.
-Miután bedobtad a faszkalap kártyát.
-Nem látod, hogy a gyengeségedet használta ki. Én szerelmes vagy...voltam beléd.
-És mondd ki tett gyengévé. Senki nem tört össze még, SENKI. Neked sikerült. Konklúzió?
-Akkor miért nem jöttünk össze?
-Te ennyire értetlen vagy? Nem fogod mit éreztem? Fájt, mert a szerelem fáj főleg ha basznak az emberre. Erről a témáról többet nem szeretnék beszélni. Ha meg nem tudsz barátként viselkedni akkor felmondok és átmegyek egy másik csapathoz.-megfogtam Caco karját és behúztam a mosdóba.-Mondd, hogy érted miért nem jöttem össze Carlossal!
-Liz, hidd el, hogy én tudom de nem tudom megértetni vele.
-Ha nem jön Alonso szerintem együtt lennénk.-csordult le egy könnycsepp az arcomon.-És talán ezért húzom fel magam mert félek. Mert ott van Alonso...és nem tehetem meg vele, hogy közben mást szeretek. Sokkal egyszerűbb lenne ha Carlos elengedne és tényleg csak barátok lennénk.

Csendben vártam, amég le nem szálltunk. Alonso várt a reptéren én pedig a nyakába ugrottam. A lábammal átkulcsoltam a derekát.-Te amo!-pusziltam meg a nyakát ő pedig megsimogatta a hátam majd letett. Megfogtam a kezét ő pedig hozta a bőröndöm. Hazaindultunk hozzá és útközben nagyjából elmeséltem mi a szitu.
-Téged zavar, hogy nője van?
-Dehogy is! Megőrültél?
-Jó, nem kell így nekem esni.
-Bocsi, csak a mai után már nagyon ugrok erre a témára és próbálok a barátja lenni de ő ahhh...muszáj megnehezítenie. 
-Akkor miért akarsz ennyire a barátja maradni?
-Ő volt a legjobb barátom és hiszem, hogy rájön arra hogy mi a legjobb párt csak barátként alkothatjuk. És hiányzik.
-Nem mondom, hogy nem vagyok féltékeny...
-Mégis miért? Ő egy barát...te meg a pasim vagy, a szerelmem.
-Tu eres mi todo.(Te vagy a mindenem)-fogta meg a lábam.
-Mennyi amég hazaérünk?-ásítottam.
-Még nagyjából másfél-két óra. Aludj addig egyet. -Ja nem azért, csak érdeklődő típus voltam.-eme mondatom után nagyjából öt percre már aludtam is.
-Hahó, ébresztő...megjöttünk.-keltett fel.-Gyere bemegyünk és lefekszünk tentézni.-elindultam a fürdő felé Alonso pedig megágyazott maga mellett. Még nem végeztem amikor bejött. Pizsamába mostam az arcom amikor megölelt.
-Szeretlek.-nyomott egy puszit az arcomra majd beállt a tusolóba. Befejeztem az arcápolási rutinom mire Alonso végzett. Együtt befeküdtünk az ágyba majd magához ölelt és a karjaiban elaludtam.

Reggel viszonylag korán keltem így kiültem a kanapéjára.
-Jó reggelt szépségem, hogy aludtál?-jött ki kómásan.
-Csodálatosan.-mosolyogtam.-Most lesz anyukám halálának évfordulója, el kéne menni hozzám képekért.-hoztam fel a témát.
-Oh, tényleg...átugrunk most? Felöltözök és indulhatunk.-bólintottam majd így is tettünk.

Megérkeztünk, kinyitottam a szekrényt és kivettem a dobozokat amikben a képek voltak. Alonso talált rólam egyet amin épp tiszta tejföl az arcom és büszkén mutatom a tányért, hogy megettem mindent.
-Mai napig így eszel!-nevetett. Majd talált egy másikat amin egy fiúnak az arcára puszit nyomok.-Ki ez?
-Csak nem féltékeny valaki? Tessék neked is adok.-pusziltam meg.-Amúgy a srác a szomszédból.-mondtam majd néztem tovább a képeket.-Alonso...-döbbentem meg.-Ő...?-mutattam a képet Fernando felé.
-Neeee!
-Mit keres a kiskori képemen?-meredtem a képre.
-Van valami a hátulján?
-"Mi tesoro y su papi(?)". A kincsem és az apukája. Az fasza...kérdőjellel. Tehát nem biztos. Keress még képeket!-adtam ki szinte már parancsként.
-Találtam egy másikat!-adta oda a képet.-Ugyan az a felirat.
-De egy másik férfi.
-Ki ez az ember?
-Nem tudom...de ismerős. Vannak emlékeim, nem tiszták de vannak. Egy tesztet kell kérnem...
-Az ismeretlentől?-próbált viccelni.
-Igeeen. Igaz fogalmam sincs, hogy hívják, hol lakik de tőle.
-Ha kell elmegyek veled...segítek, mindenben melletted állok.
-Nem tudom elhinni, hogy a rokonom.
-Hááát...van hasonlóság. Nem kinézet, hanem temperamentum. Meg ezek szerint anyádra is ütöttél.
-Baszódj meg! Ne ribancozd le anyámat!
-Nem mondtam ilyet!
-De én elég nagy ribi voltam és ha anyámra ütöttem...
-Szívem, csak zaklatott vagy mert Steiner van az egyik képen...