Spanyol kereszttűzben

Három a magyar igazság

Kiszaladtam Carloshoz gratulálni de futás közben elkapott valaki.
-Marisol!
-Susie...Szia!-vártam a lebaszást.
-Köszönöm!-ölelt át én pedig ott álltam értetlenül.
-Mit?
-Tudom, hogy nem rajtad múlt de visszakaptam a férjem. Mindketten hibáztunk és rájöttünk mennyire hiányzik nekünk a másik.-engedett el. Zavartan folytattam az utamat Sainz felé és végre oda is értem.
-Nagyon ügyes voltál Carlosito!-öleltem meg.
-Igazad volt a kanyaroknál! Ő itt az ász!-húzott a kamera elé.-Liesel Marisol Berger a Ferrari istennője!-mutogatott rám. Majd elintézték a szokásos procedúrát és jöhetett a díj átadás ahol Alonso felemelte a díjat majd lenézett az emberek közé.

Elkiabálta magát: ¡Gracias amor de mi vida!
Próbáltam rezzenéstelen arccal tűrni de annyira helyes amikor mosolyog. Nina megmentett azzal, hogy elhúzott. Pontosabban azt hittem segíteni akar de igazából csak Alonso üzent neki. Becsempészett az Astonhoz és beállított az ajtóhoz ahol majd bejönnek az emberek. Otthagyott majd nyílt az ajtó. Alonso jött be aki behúzott az öltöző részébe és nekinyomott a falnak.
-Alonso halál izzadt vagy és fáradt ráadásul...bárki benyithat...
-Nagyobb az esélye, hogy meghallanak.-markolt a fenekembe. Közelhajolt mintha meg akarna csókolni de csak mélyen a szemembe nézett. Mikor meg akartam csókolni elhajolt egyenesen a nyakamba.  Elkezdte csókolgatni a nyakam, hozzányomta a nyelvét és megszívta úgy, hogy nyomot hagyjon. Mondanom sem kell milyen szinten beindultam. Felkapott és rátett a kis ágyszerűre és a két combom közé hajolt. Felhajtotta a szoknyám és a combom belsejét kezdte puszilgatni. Majd szépen lassan középre ért és nekiállt kényeztetni.
-Mi amor...-nyögtem a végét járva majd abbahagyta.-Fernando Alonso Díaz! Olyan közel voltam...baszki könyörgöm!-de ő csak visszahúzta a bugyim, bekapott egy rágót majd kisétált.-Ezt visszakaptam.-dőltem hátra. Összeszedtem magam majd kimentem a Ferrarihoz.

Sainz interjúja véget ért így odamentem hozzá beszélgetni.
-Nem tudom elégszer elmondani mennyire büszke vagyok rád!-nyomtam egy puszit az arcára mire észrevettem, hogy bámul a barátnője így bocsánatot kértem tőle. Jött Caco és átkarolt.
-Szia szépség.-most ő nyomott nekem puszit ami viszont Alonsonak nem tetszett és elég nyilvánvalóan jelezte, hogy figyel.

Megforgattam a szemem majd beszélgettem tovább Cacoval. Húztam egy kicsit Alonso agyát azzal, hogy nyomtam a szokásost Cacoval, mint Alonsoval az elején. Eléggé belemerültünk a beszélgetésbe és már a Ferrari előtt álltunk a boxutcába egymásba karolva Cacoval. Volt, hogy súgott valamit a fülembe és nevetésbe törtünk ki. A legtöbb pilóta már átöltözött köztük Alonso is akinek nem igazán tetszett, hogy összemelegedtem a többiekkel. Elindultunk a kocsik felé és Alonso elhúzott mellettünk miközben Caco átkarolt. Szúrós tekintettel mért minket végig amit megérezem a tarkómon így megfordultam.

-Bocsi fiúk, én igazán fáradt vagyok, tehát lelépek. További jó dumcsizást.-indultam el Alonso után.-Alonso megvársz?-szaladtam utána.-Csak nem féltékeny valaki?-kérdeztem mikor mellé értem.
-Komolyan? Tudod mennyire nehezemre esett nem odasétálni hozzád és megcsókolni? Aljas volt amit csináltál este, de visszakaptad amit velem tettél, aztán te visszaadod azt amit visszakaptál? Fájna ha ezt adnám vissza.
-Ez tény, de gondolj bele mit ígértem.-ültem be a kocsijába.

Elindultunk de nem a hotel felé vette az irányt hanem teljesen más fele indult.-Hova megyünk?-kérdeztem de nem válaszolt. Hosszú autókázás után megállt egy elhagyatott erdős részen.-Kezdesz megijeszteni...
-Emlékeztetnélek az ígéretedre.-csókolt meg.-És ha kérhetem a hölgyet...másszon az ölembe.
-Kocsiba akarod csinálni?-kérdeztem. Ő csak megforgatta a szemét és az ölébe húzott.-Ez egy igen...-hajoltam a nyakába és elkezdtem csókolgatni minek hatásara a fenekembe markolt.
-Baszki kislány.-sóhajtotta.
-Papito...-éreztem ahogy elönt a forróság. Benyúlt a bugyimba és megkaptam két ujját amit egy halk nyögés követett.-Nem rólam...szól...-sóhajtoztam.
-Annak örülök ha te boldog vagy. De majd nekem is kijár a jóból.-csatolta ki a nadrágját. Mindenhol éreztem, a vér lüktetését a testembe. Mikor már éppen belevágtunk volna, hogy együtt érjük el a csúcsot megcsörrent a telefonom. Lenémítottam majd folytattuk. Hiába voltam én felül Alonso irányított.
-Imádlak te mamlasz spanyol.-csókoltam meg miután mindketten elértünk a csúcsra.
-Ez csak az első felvonás volt kislány.-húzta vissza a bugyimat a mai napon már másodjára.

Beindította a kocsit és visszaindultunk a hotelba.
-Itt lassíts én kiszállok, veszek egy innit így lesz fedősztorim.
-Rendben, vegyék ki pénzt a tárcámból.
-Nem fogok. Nagy lány vagyok, ki tudok fizetni egy kávét.-kapcsoltam ki az övemet.
-Ragaszkodom hozzá.-nyomta a kezembe a pénzt.
-Lehetetlen egy ember vagy Fernando Alonso...-forgattam meg a szemem. Mielőtt becsuktam volna az ajtót visszadobtam a pénzt. Rám dudált de én beszaladtam a kávézóba. Már visszaértem a hotelba amikor eszembe jutott, hogy vissza kéne hívni Sainzot.
-Csak úgy 5x hívtalak.
-Bocsi le voltam némítva. Mit szeretnél?
-Hol voltál?-faggatózott.
-Beültem egy kávézóba és elrepült az idő. Nem a barátnőddel kéne törődnöd?
-Elaludt. Unatkozom.
-Fürödj le, telefonozz attól elálmosodsz.-tanácsoltam neki.
-Ne ismerj ennyire légy oly kedves.
-A legjobb barátom vagy. Már késő van ahhoz, hogy ne ismerjelek.
-Mi már sose leszünk csak legjobb barátok.-mondta majd rám tette a telefont. A szívem kihagyott egyet és a gondolataim is csak pörögtek. Összeszedtem a cuccaim átöltöztem és átmentem Alonsohoz. Bekopogtam és vártam. Éppen fogatmosott egy szál törölközőbe úgy engedett be. Én csak behúztam a bőröndömet és ledőltem az ágyra.
-Mi amor, mi a baj?-huppant le mellém.
-Tudod a magyaroknál van egy mondás. Három a magyar igazság.
-Ezt te honnan tudod?
-Anyai ágról dédmamám magyar. Tudok ezt azt.
-Benned van magyar vér is? Éreztem, hogy nem csak a spanyol szenvedély dolgozik benned kislány.
-Igen. Koncentrálhatnánk a 3. fordulóra?-húztam szét a kabátomat.-Victoria Secret...vigyázz rá.-kacsintottam.
-Hol voltám eddig?-tornyosult felém.-Egyszer mintha azt mondtad volna, hogy a kutya évében születtél...-fordított hasra.
-Ilyet sose mondt...-majd befogta a számat. Felhúzta a derekam.
-Egy pillanat kedves.-húzta fel a védekezésre szánt eszközt. Végigsimította a hátam, megállt a melltartónál és óvatosan kikapcsolta majd vissza fele kezdett el csúszni a keze.-Szabad lesz ma már harmadjára levennem a bugyid?-kérdezte udvarias hangnembe. Én csak bólogattam és egy halk nyöszörgéssel próbáltam tudtára adni, hogy csak csinálja.-Nem hallom kedves.-hajolt a nyakamba.
-Igen...-hagyta el haloványan a számat a szó. Végigsimítva forró bőrömet levette az alsóneműm és magáévá tett újból. A pillanatba mikor megéreztem magamba inkább a párnába fordulva nyögtem de ő se bírta ki némán. Az izgalomra csak rátett a csupasz bőr érintkezése  aminek hangját a szoba minden egyes fala visszavert. Amikor végeztünk naívan fel akartam kelni egy pohár vízért.
-Baszki Alonso...nem tudok lábra állni!
-Ez volt a célom.-mosolygott kacéran majd hozott nekem inni.