Spanyol kereszttűzben

Szerelem?

-Te tudtad?-kérdeztem unottan hisz már azt sem tudtam mi tévő legyek.
-Lehet...de megkért, hogy ne mondjam el. De közben noszogattam hogy lépjen mert le fog késni.
-Hát ja. Lekésett.-vontam meg a vállam.-Mert azt hiszem mást szeretek...Nem is tudom miért neked írtam. Bocsi, most azt hiszem mennem kell.-álltam fel majd kiviharoztam a szobából. Egy halk "Ne menj" hallatszott utánam. Átsétáltam Alonsohoz és vad dörömbölésbe kezdtem. Kinyitotta az ajtót én meg vártam, hogy behívjon. Miután megtette nekiszegeztem a kérdést.
-Mit mondtál tegnap este?
-Mikor?-állt ott értetlenül.
-Amikor táncoltunk.
-Ja....erről akartam már beszélni.-nyúlt a tarkójához.
-Akkor hallgatlak.-reménykedtem, hogy azt mondja amit hallani szeretnék.
-Nagyon jó barátom vagy...de azt hiszem beléd szerettem. És hallgass végig! Kérlek.-szólt mikor látta hogy beszédhez levegőt veszek.-Hidd el az elején tényleg csak barátként tekintettem rád de mikor Carlos megcsinálta azt amit, nagyon bántott. Ugyanis tudtam, hogy neki van esélye nálad. Ezt mindenki tudta. És akkor éreztem, hogy már nem csak barátként tekintek rád. Hisz ott van az esély neki, hogy szerethessen, hogy gondoskodhasson rólad hogy mindent megtehessen érted és szívből szeressen de nem...Neki el kell taszítania magától. Istenem, hogy lehet ilyen ostoba valaki. Olyan boldogok lettetek volna. És én beérem azzal ha te boldog vagy. Tiszta szívemből, érted? Szeretlek.
-Aha...-ennyit tudtam hozzáfűzni.
-Akkor most mi lesz?-kérdezte kétségbeesetten.
-Elviszel randizni egy vidámparkba, majd ahogy a vattacukrot esszük és nevetgélünk egyre forróbb és forróbb lesz a levegő majd megcsókolsz olyan érzékien ahogy csak tudsz. Majd mosolyogsz és megkérdezed leszek-e a barátnőd. Én pedig...
-Te pedig?-lett izgatott.
-Nemet mondok.
-Puta Madare.-sértődött meg. Elmosolyodtam és súgva mondtam neki.
-Én pedig a legnagyobb örömmel mondok igent.-nyomtam egy puszit az arcára.
-Mi? Tényleg?
-Aha.-bólogattam, megfordult majd átölelt. Mostmár biztos voltam...szeretem.
-Pénteken lenne kedved eljönni velem vacsorázni?
-Igen.-mosolyogtam.

Péntek
A Ferrari istállóba készítettem fel Carlost aki meglepően normálisan viselkedett.
-Koncentrálj. Képes vagy rá. És könyörgöm, hallgass rám a futamon.
-Rendben.-ölelt meg.-És kérlek bocsáss meg ostoba viselkedésemért. Épp szakítottam Smithel. Mert láttam csókolózni egy másik sráccal.
-Oh sajnálom. De jól vagy?
-Igen. Amúgy sem voltunk egymásnak teremtve. Hülyeség volt felrúgni a barátságunk. Vissza tudsz fogadni?
-Igen. Köszönöm az őszinteséged. Igazán jól esik.
-Szent a béke?-kérdezte kicsit feszengve.
-Szent a béke!-mosolyogtam. Lement a szabadedzés én pedig visszamentem a hotelba. Átöltöztem a vacsorához és vártam Alonsot. Kopogott majd elvitt az étterembe.

Egy asztalt foglalt nekünk gyertyákkal. Egy szál vörös rózsa várt ott. Kihúzta a széket majd betolta mikor leültem. Rendeltünk majd beszélgetésbe elegyedtünk. Mellette nem az izgatott, vajon biztos tetszem-e neki szerelmet éreztem. A világ nyugodtsága járt át mellette.
-Ízlik a steak?
-Igen, nagyon finom.-mosolyogtam a pincérre. Észrevettem azonban hogy Alonso feszeng. Miután elment a pincért óvatosan odacsúsztattam a kezem Fernandoéra.-Mi a baj?
-Izgulok...nem akarom elcseszni.
-Ezt nem tudod.-mosolyogtam majd nem sokkal kikértük a számlát. És ahelyett, hogy a hotelbe vitt volna vissza elvitt egy kis vidámparkba. Nem tudtam abbahagyni a vigyorgást. Azt mondta várjam meg amíg vissza nem jön ezért én így is tettem. Végül visszatért vattacukorral a kezében.
-Ezt neked hoztam.-nyújtotta át.
-Na nee!-vörösödtem el.-Emlékeztél.
-El nem felejteném.-majd közelebb lépett.-Liesel Marisol Berger, lennél a barátnőm?
-Igen! Igen! És igen!-ugrottam nyakába. Sosem voltam még ilyen boldog azt hiszem.-Tehetek ki sztorit?
-Igen, de ne látszódjak. Legyen kicsit titokzatos. Hadd csámcsogjon rajta a média.

  -Ez így jó lesz?-mutattam oda neki a képet. Rábólintott majd nem sokára visszamentünk a hotelba. Kiszálltam és a szobám felé vettem az irányt, 10 percre rá Alonso kiszállt a kocsiból és bejött a hotelba. Ezt onnan tudom, hogy az ablakom a hotel bejáratára nézett. Majd hirtelen kopogtak. Egy fekete csipkés fehérnemű kombót viseltem de még rajtam volt a ruha. Izgatottan nyitottam ajtót de legnagyobb csalódottságomra nem az újdonsült párom állt ott.
-Szia, itt van Carlos?-kérdezte Caco. Elátkoztam magamban az eget háromszor.
-Miért lenne itt?
-Pontosan tudod miért itt keresem.-vonta fel a szemöldökét. Megjelent Alonso a folyosón óriási mosollyal a képén. A szememmel jeleztem, hogy tűnjön el mielőtt Caco megfordul.-Na de mindegy is akkor megyek.-fordult volna meg de Alonso ott volt mert nem vette a jeleket. Szerencsére annyi esze volt, hogy elsétáljon. Én kétségbe estem nehogy lebukjunk így megfogtam Caco vállát.
-Nem is Carlost kerested. Láttad a sztorim és kíváncsi vagy. Vagy esetleg féltékeny.-próbáltam húzni az időt ugyanis Alonsonak végre leesett, hogy el kéne húznia.
-Le...lehet.
-Most melyik?-dülledt ki a szemem.
-Lehet, hogy mindkettő egy picit...
-Caco! Aki kíváncsi, az hamar megöregszik.-nyomtam egy puszit az arcára majd írtam Fernandonak, hogy jöhet.

Két perc sem telt el de ő már dörömbölt az ajtómon. Éppen, hogy kinyitottam az ajtót ő be is rontott. Leült az ágyra és hátradöntötte a fejét a falnak.
-A liftbe voltak így a lépcsőn szaladtam.-fújta ki magát. Csukva volt a szeme miközben próbált nem megfulladni. Csendben odamentem egy pohár vízzel és az ölébe ültem vele szembe.
-Ez jól fog esni.
-A szex vagy a pohár víz?-húzta félmosolyra a száját.
-Előbb a víz. Aztán majd meglátjuk...-csókoltam meg. A derekamnál megfogott és feljebb húzott az ölében. Ivott a vízből és nekem is hagyott egy kicsit.
-Nem lehetne, hogy levesszük ezt a kibaszott szexi ruhát. Nem mintha nem állna jól...
-Ha ezt szexinek tartod, nézd meg mi van alatta.-kacérkodtam a pilótával. Nem is kellett neki több, szép óvatosan elkezdte levenni a ruhámat miközben ujjaival végig simogatta az oldalam. Tiszta libabőr lettem ami szemmel láthatóan tetszett neki.
-Baszki ez lélegzet állító.-mért végig.-Már az is csoda ha a puszta látványodtól nem megyek el.
-Érzem is, hogy tetszik.-mozogtam egy kicsit az ölében.
-Megölsz...-hajolt a nyakamba. Én itt kezdtem el gyengülni. Elvette a poharat és letette az éjjeli szekrényre. Megtámasztott magán a csípőmnél fogva én pedig átkulcsoltam a lábammal. Hanyatt fektetett majd ledobta magáról az inget. Feszegette a határaimat, nagyon komolyan. Hagytam magam de már olyan állapotba hozott tudatosan, hogy elveszítettem a kontrollt és átvettem az irányítást. Meglepte de engedte, hogy  minden úgy alakuljon ahogy én szeretem.

-Meghaltam és a mennyben vagyok?
-Nem Alonso, ez a valóság...
-Korai kimondani, hogy szeretlek?
-Dehogy. Engem lehetetlen nem szeretni.-adtam neki egy puszit majd elmentünk lefürödni majd aludni.