Spanyol kereszttűzben

Spanyolok...

Ledobáltam a cuccaimat és nekiálltam telefonozni. Pár óra után mikor készültem a fürdőbe kipakolni mindent, kopogtak. Fáradtan csoszogtam az ajtóhoz vettem egy mély levegőt és mosolyogva nyitottam ajtót.
-Gyere!
-Hova menjek Tio?
-Vacsora! Ebbe jössz?-mért végig.
-Mi a baj vele? Ebbe voltam egész nap!

-Mindegy úgysincs idő átöltözni. Gyere!-összekaptam a táskám és szaladtam is. Tio azaz Antonio Cruz volt aki az elejétől fogva ott állt mellettem és nagyon közel kerültünk egymáshoz. Ezért is küldték őt értem. Együtt érkeztünk meg az étterembe és minden szempár minket nézett. Kicsit kellemetlen volt de nem mi érkeztünk utoljára.
-Áh, Liesel és Antonio! Még mindig jól mutattok egymás mellett.-volt Phil első mondata.
-Phil! Önt mindig öröm látni.-ironizáltam.
-Jöjjenek üljenek le.-mutatott maga mellé Steiner. Leültünk majd odahajolt hozzám.-Megadtam pár embernek a telefonszámát, remélem nem gond. Legyen mindig bekapcsolva.
-De mégis kiknek?
-Pár fickónak csak.
-De Uram, most komolyan.-feszített a kíváncsiság.
-Csak pár kisebb halnak...de azért vedd fel az ismeretlen számnak.
-Ajajj...-sokkoltam le. Elköltöttük a vacsorát beszélgettünk és jöhetett az iszogatás. Itt jobban megismerjük egymást és általában szórakoztató kimenetele van az estének. Azért tartunk egyet hétfőn mert az igazi munka szerdán kezdődik. Meg hát ilyenkor nem isszuk aljasra magunkat. Inkább kis szörpikézés van. A verseny után szoktak bulit tartani mindegy milyen kimenete van a versenynek. Belendült a beszélgetés, nevettünk, kártyáztunk majd pár óra múlva elkezdtem nagyon jól érezni magam így tudtam, hogy le kell lépnem, hogy ne csináljak semmi hülyeséget. Mármint nem voltam kotta részeg csak beszörpiztem pár mechanikussal.

A szobámhoz felfele menet mikor már becsipogtam a kártyámat valaki megfogta a vállam. Megfordultam majd belöktek és jött velem a férfi is.
-Mi a...Tio! Mit keresel itt?
-Shshsh...-tette rá a kezét a számra. Ismét olyan helyzetbe találtam magam amilyenbe nem akartam. Levettem a kezét a számról és kérdően néztem rá majd odasiettem az ajtóhoz, hogy kinyissam. Mikor megtettem volna hátulról nem hagyta és becsapta.
-Tio...-sóhajtottam.
-Nem...-hajolt a nyakamba.
-Tudjuk, hogy ezt nem csinálhatjuk. És most szépen kérlek lépj kettőt hátra.
-Miért is nem...?-fújta ki orrán a levegőt és ahogy a nyakamhoz ért tiszta libabőr lettem.
-Mert nem szeretjük egymást.
-Szeretlek, mint barát. De attól még jó együtt.
-Jó volt.-majd kinyitottam az ajtót.
-Szia Liesel! Nem láttad Antoniot?-kérdezte az egyik mechanikus. Mivel csak résnyire nyitottam ki és csak a felsőtestem látszódott így nem látott be Carl a mechanikus. Tio keze lecsúszott a csípőmhöz és magához húzott.
-De láttam. Itt van bent.-nyitottam ki teljesen az ajtót így Tio ellépett tőlem.-Nem tudtam ki elől menekül. Nem is húzom tovább itt a kis fogócskát, vigyed csak Tiot és rendezzétek le amit le kell.
-Milyen nagy lelkű vagy Riso!
-Riso?-nézett kérdően Tio.
-Igen. Elég sokan hívnak így mivel MaRISOl. Szoktak becézni mások is bármilyen meglepő.
-Nem tetszik...-jelentette ki Tio.
-Senki le nem szarja, hogy neked mi tetszik és mi nem.-mosolyogtam arcon Tiot.
-Uhhh apukám azt hiszem le lettél ültetve.-nézett egyenesen Carl. Ezek után morgolódva hagyta el a szobámat Antonio. Még egyszer hátrafordult és eltátogta, hogy "Erről még beszélünk".

Elmentem lefürödni és elkészültem a lefekvéshez. Igazán büszke voltam magamra, hogy nem engedtem Tio csábításának. Mondjuk úgy, hogy nem egyszer-kétszer történt ez meg. Csak akkor nem igazán álltunk ellen. És mivel nem akartam csak szexet így megfogadtam, hogy nem fekszem le többé olyan emberrel aki iránt nem érzek szerelmet.

Vasárnap:
-Neeem ez így nem lesz jó!-járt folyamatosan a lábam. Fel-le járkáltam és agyaltam, hogy lehetne lehozni a versenyt úgy, hogy a Haasok pontszerző helyen végezzenek. Szemeim a képernyőre tapadt és láttam, hogy az előttünk haladó McLaren valószínüleg ki jön kerékcserére. Kirohantam a stratégához és mondtam, hogy most hozzák ki Kevint.-Most! Az isten szerelmére.-de nem hallgattak rám. A következő lehetőség Hülkenbergé volt.-Hozzuk ki!!!
-Te itt nem vagy senki.-szólt rám a rádiós így döbbenten néztem.
-Igeen??-majd megnyomtam a gombot és szóltam Niconak.-Nico, Box,box!!
-Mi a francot művel? Takarodjon!-kiabált rám. Günther csak egy félmosolyt ejtett. Nico kijött és feltették a lágykeverékű gumikat. Mivel egy Ferrarival együtt jött ki és mi gyorsabbak voltunk sikerült megelőzni Sainzot. Végül Nico 6. Lett Magnussen pedig éppen 10.
-Szép volt Miss.Berger. És ne törődjön azzal a barommal. Jól csinálta, hogy kihívta Nicot.-dicsért meg Steiner.
-Köszönöm Uram.
-Risooo!-ordítottak utánam.
-Szólj!-néztem magam mögé.
-Megcsináltad kislááány!!!-kapott fel Hülkemberg.-Meg is lepődtem mikor hallottam a hangodat. Megelőztünk egy Ferrarit!-mondta olasz akcentussal. Megünnepeltük a pontokat majd mindenki elkészült az esti bulira ahol minden csapat részt vesz.

Kisminkeltem magam majd a fekete felsőmet választottam. Kicsíptem magam és elindultam az autóhoz.

-Berger!-szólt utánam Sainz.
-Igen?
-Te átkozott...Dios mío!-mért végig.
-Igen?
-Valami...fhú...gyönyörű.
-Oké, oké ezt tegyük félre. Akkor most jön?-indultam el.
-Persze.-szaladt utánam.-De miért is hagyjuk?
-Csak.-zártam le a témát. Leértünk a kocsikhoz és elmentünk a szórakozó helyre. Na itt már mindenki masszívan ivott.
-A mai napon...valami ESZMÉLETLEN jók voltunk.-jött oda egy Haasos. Megforgattam a szemem majd elmentem táncolni. Mikor már kicsit megfáradtam leültem.
-Kisasszony. Szabad egy táncra?-kért fel egy spanyol fiatalember. Rábólintottam majd el is kezdtük a táncot egy jó kis latin zenére.
-Elkérném.-vett át valaki.
-Tio esküszöm kinyírlak-fordultam meg de meglepetésemre nem az említett személy vett át.-Mr.Alonso?
-Berger kisasszony. Tán zavarja, hogy másik csapatba vagyok?
-Ne...nem-jöttem zavarba.

Ezek után kikerültem az irodából és mentem minden futamra. Tehát így kerültem be a Formula-1 világába.