Táltosok és Színes Tincsek

1: Színes Tincsek

Enid

„Szia! Azt hallottam visszaköltöztetek a városba. Tudnánk találkozni? Fontos lenne."

Ezek a sorok virítottak a telefonom töredezett képernyőjén. Nem hittem volna, hogy hallok valaha még felőle. Mikor visszajöttünk, azt hittem ez a régi barátság kihal annyiban, hogy intünk egymásnak az utca két túlsó oldaláról, esetleg odabiggyesztünk egy sziát, ha úgy alakul, hogy halljuk is egymást. De leginkább azt vártam, hogy elfelejtette, hogy valaha a világon voltam. Erre az ő üzenetét olvastam.

A válaszon vagy fél órát gondolkodtam, mint mostanában szokás szerint. De végül kiötlöttem magamból egy igazán „hét éve nem hallottunk egymás felől semmit, és azt hittem megfeledkeztél a létezésemről" féle üzenetet.

„Hali! Igen, visszajöttünk. Benne vagyok! Egyébként mi újság mióta nem láttuk egymást? :D"

Alig pár perc múlva érkezett is az újabb értesítés. Azonnal kezembe kaptam a telefont.

„Rendben. A parkban? Szombaton?"

Nem válaszolt a kérdésemre, de sebaj, gondoltam biztos csak élőben akar majd beszélgetni. Bár azon is sokat agyaltam, hogy miért is lehet ez fontos? Miről akar beszélni, ami ennyire fontos lenne?

„Oké! Akkor szombaton!"

.

Elérkezett a szombat, elindultam a parkba, hogy odaérjek a megbeszélt időpontra. Nem tudtam választ adni azalatt a pár nap alatt sem kérdéseimre. Nyolc évesen találkoztunk utoljára, a költözés után pedig semmit nem hallottunk egymásról. Fura, hogy egyáltalán megtalált. Nem vezetett hosszú séta a parkig, de azért jó, hogy még emlékeztem merre van. Odaérve az egyik padon meg is láttam Beát, amint picit idegesen egy vászontáskát szorongatott. Megváltozott az évek alatt. Alig vállig érő sárga hajából mostanra hosszú vörös tincsek lettek, melyeket két fonatba kötött. Leginkább haja színéhez illő vörös és fekete színkombinációt, és egy kör keretes szemüveget viselt. Kreol bőre kiemelte különleges sárga szemeit. Némán leültem mellé, miközben köszöntünk egymásnak.

-Mizu? - kérdeztem megszokásból. Így kezdünk egy beszélgetést, nem?

-Semmi különös. És veled? Milyen visszatérni ide? - kérdezte apró mosolyt erőltetve arcára.

-Furcsa. Minden teljesen más lett azóta. A legdurvább talán az, hogy legtöbben meg sem ismernek már - feleltem.

-Nem hiszem, hogy megismernélek, ha nem találtalak volna meg előtte instán - vallotta be elmosolyodva. Én ezen csak kuncogtam egyet. Tényleg más lettem én is azóta. Teljesen más.

-Egyébként, hogy is találtál meg? - érdeklődtem, hátha megtudom végre napokig tartó gondolkodás után.

-Kutatómunka - mondta egyszerűen. Váo, ettől okosabb lettem!

Ezután egy jó hosszú kínos csend következett.

-Tartottad bárkivel a kapcsolatot miután elmentetek? - tudakolódott.

-Nem, senkivel. Nyolc évesen ez még nem alakul ki szerintem így. Vagyis én még nem találkoztam olyannal, aki ilyen kicsi kora óta jóba lenne valakivel - mondtam. Utólag esett le, hogy pont egy olyan embernek sikerült ezt mondanom, akivel gyerekkorom óta ismerjük egymást, még ha a kapcsolatot nem is tartottuk. Csodás, ezt is megcsináltad Enid!

-A kapcsolatok múlandók, ha akarod, ha nem - jelentette ki hidegen. Olyannyira gondolkodás nélkül vágta ezt rá, hogy rendesen megijedtem. Hirtelen azon járt az eszem mit is csinálok itt.