Táltosok és Színes Tincsek

11: Törzshely!

Enid

A világ legnagyobb meglepettségével néztünk egymásra Beával.

–Megvan a köved? – kérdezte a lány.

–Persze, megmutassam? – kérdezte, majd hátizsákjában kezdett kutatni. Csak ekkor vettem észre, hogy egy mosómedve volt rajta mintaként. Nem sokkal később már a kezében csillogott a kicsi háromszög alakú kő.

–Ez nem... – néztem Beára.

–Ez a letört darab! – örült meg Bea.

–Letört? – értetlenkedett Dion ránk nézve.

–Ugye mondtam, hogy négy követ adott tovább a táltos – kezdte Bea. – Enidén látszott, hogy kettétört, és pont egy ilyen rész hiányzott belőle.

–És... ez mit jelent? – kérdezte.

–Együtt osztozunk az erőkön, tiéd az egyik fele, a maradék meg az enyém. Legalábbis elméletben – magyaráztam. Én magam sem tudtam igazából, hogy ez hogyan is működhet.

–Elmondanád nekünk miket tapasztaltál? – kérte Bea a srácot.

–Oké, de ne itt, kérlek.

Egy lehetőleg kihalt helyet kellett keresnünk. Bea mondta, hogy tud egy helyet, így elkezdett odavezetni minket. Figyeltem közben a srácot; vékony volt, aprónak mondhatnánk, de a kisugárzása mégsem ezt árasztotta az ember felé. Ennek ellenére is rossz volt végig nézni, ahogy azzal a két hatalmas táskával gyalogol. Hiába ajánlottam fel a segítséget, nem engedte, hogy átvegyek tőle bármit is, mondjuk igazat kell adnom neki, én se adnám oda a táskám egy idegennek, akit fél órája ismerek. Lassan oda is értünk, és nagy meglepetésemre egy játszótérre értünk. Nem is akármilyen játszótér volt az, hanem a kiskori kedvenc játszóterem.

–Ez mióta számít kihalt helynek? – kérdeztem.

–Mióta nem jár ide senki – adta az egyszerű választ Bea.

El sem tudtam hinni, hogy kiskorom egyik legmeghatározóbb helye ma már semmivé foszlott az emberek elméjében. Annyi emlék élt bennem erről a helyről, és most ott voltam, de az egész elvesztette a varázsát, amit az emberek adtak neki. Leültünk egy padra, és Bea szakította félbe a gondolataimat.

–Szóval? Mesélj – mondta Dionnak, miközben egy füzetet és tollat vett elő vászontáskájából.

–Hát, van a hat ujjamon kívül más is – kezdte. – Például sose voltam igazán beteg, és ha akár csak egy karcolás ért, nagyon gyorsan begyógyult – mondta. Teljesen lenyűgöztek a képességei.

–Milyen gyorsan? – kérdezte Bea.

–Attól függ. A súlyosabbakhoz jó pár óra kellett, egy karcolásnak alig fél perc – magyarázta.

–Értem. Olyat már tapasztaltál, hogy mást gyógyítottál meg? – kérdezte jegyzetelve.

–Még nem – mondta.

–Más? – Bea teljesen olyan volt, mint egy orvos vizsgálat alatt.

–Talán – mondta a fiú. – Kábé egy éve elkezdtek érdekelni a spirituálisabb dolgok, próbálgattam az ilyen mágiákat – magyarázta, de egyikőnk sem igazán vágta miről beszél pontosan.

–Oké akkor mondjuk úgy, hogy boszorkányság – folytatta. – Kipróbáltam pár dolgot internetes források alapján, és néhány eléggé erőteljesre sikerült –mondta.

–Hogy érted? – kérdezte Bea.

–Legfőképp a legutóbbi ilyesmi próbálkozások nagyon erősen hatottak, és máshogy – magyarázta. – Lehet ennek valami köze ehhez?