Lelkekbe karcolok,
mint Karády.
Kiömlik a tinta.
Kiszúrja a lapot a toll.
Megdermedt arcomon
szám parányi.
Tán aránylik
Elfeledett lapokhoz.
Húzza a vaskos naplót.
Szótlan oldja a karcsú
csokrokba betekert
virágszál.
Tükör rím.
Bár nehezen nézek tükörbe.
Tüdő síp.
Már eleve félek üvöltve.
Töltöm bent, kint néma napjaim.
Őrzöm meg, mint kép a napjaink.
Ajkam, akár macska.
Makacs, habár hajtja.
Szélit olykor mosolyra.
Mégis volt, homorodva.
Agyonüt az idő, mint az ürgét.
Kikaparja a sors sasa, hiába az odva.
