Egy vagy a sokból
Panel lakásokból
Előbúvó csótány
Egy kevés jól jár
Míg a többség jót áll
Magáért olykor üres
A tányér könyörgöm
A halálért mi nekünk
Irgalom örök köröktől
Mik a kevésnek nyújtanak örömöt
Reggelente meg se mozdulok
Csak némán ülök
Már nem dohányzom nem köhögök
Egészségesebb kezdek lenni
Még is azt látom nem vezet ki semmi
A társadalom legalsó szintjeiről
Kit ideszültek itt marad bennünk itt ragad
A város mocska körülvesznek a színfalak
Diadalívek épülnek kezünk alatt
S végül mégis csak a morzsa marad
A te nevedet majd csak egy kőtáblára vésik fel
S az nem egy épület oldalán hanem a földben áll
Éppen ezért csak nevetek
Mikor ezt sokan meg sem értitek
Mert látom boldog a sok paraszt
Cukormázas nyomorában elfeledte
Milyen az egyenes kasza.
