Úgy kapcsolódnak emberek
Értékekhez s tárgyakhoz
Akár függők a gördeszkámhoz
Kapaszkodjatok meg markoljátok a levegőt
Mint függők a gördeszkákon
A deszkaparkban
Telente én is velük voltam
Minden eliszkol majd
Hát most a kezem bepiszkolom
Boldogan írnék de szomorú vagyok
Hát a lapot bepiszkolom
Ez nem rózsaszín lesz le is kopogom
Jár az eszem a dolgokon
Ütők a dobokon
Jazzt hallgatok
Fújják a szaxofont
Nincs benne becsület vagy büszkeség
Kényszerből dolgozom
Belep engem is a szürke lét
A munka kényszer tábort ver bennem
A szürkeség majd elmegyek szabadságra
Túrát tenni egy kényszermunkatáborban
Jelenné varázsolták a múltat
Meg se kell verjenek
Mert megdögölhetsz szabadon
A kényszerek sora tart fogva
Menetelnek napra nap a rabok
Álmomban szoborkertben vándorlom
Majd megálmodom hogy álmodom
Az álomban telefonomhoz nyúlok
Majd barátommal fejtem ki hogy lehet ráébredni hogy álmodunk
Majd megcsörren a telefon
Felkelek
Az emberek többsége gyűlöl
Hisz én amit kapok azt adom
Nem játszom magam nem nyomok el semmit a fűtől
Minden felszínre tör kezeid te is füledhez
Kaphatod ha eljár a szám a pakliból emelem
Ki a nagy lapot
Kis ember nem nagy vagyok
Jobb így békén hagyva most.
