Hátul tömik a libákat serceg a kályha odabent.
Összekoccanó edények hangja fülembe cseng.
Füst száll a parasztház előtt udvarunk felett.
S hideg ajkaikat rebegtetik elfehéredett fellegek.
A macskák a gangon, akár az akrobaták.
A főút aszfaltján kopognak a paták.
A betonlapok között felütötte fejét a gaz már.
Háborúk után semmiből összetákolt parasztház.
A műhelyben sarló lóg a falról.
A padláson kenderzsákok s fém tolltartó.
Vörös csillagok kommunista munkanapló.
Üst a kamrában vaszsanéros fa ajtók.
Odaszáradt rájuk a vér disznóba való kampók.
Róka néz farkasszemet a pulival este tyúkot rabol.
A ló megtapossa a lábam duzzad a Száva.
Duzzognak a fák dühükben levetik leveleik.
Nagy ágaikat keresztbe teszik takarják szemeik.
Ujjuk közt kinéznek, hogy elfordulj, arra várnak,
Mikor lehunyom szemem dárdákat kerülgetek.
Az égből azok hullanak hűsítő eső helyett.
Gondoljatok, amit akartok címkézzetek jelöljetek.
Ti futtok belém magatok elől s nem én ti előletek.
