That feeling when (sunoo ff. )

9

Amikor ott álltunk Sunoo-val az ajtónk előtt valami olyat mondott amire nem számítottam.

-Figyelj Sooha! Lehet, hogy ez az utolsó alkalom hogy látjuk egymást. -mondta majd lenézett a földre.

-Ez most hogy jön ide? És mi az, hogy ez az utolsó alkalom, hogy látjuk egymást? -halmoztam őt el kérdéseimmel.

-Elutazok a családommal...És lehet, vagyis nagyon nagy valószínüséggel oda is fogunk költözni.

-DE HOVA?! -kérdeztem könnyes szemmel

-Párizsba.. -mondta majd megölelt.

Én visszaöleltem...Éreztem Sunoo könnyeit a pólómon. Szorosan megöleltem.

-elveszítem minden barátomat........és elveszítelek téged is Sooha. -mondta mostmár nagyon halkan.

Elengedtük egymást és letöröltem arcáról könnyeit. Kivettem a táskámból egy gyűrűt és átadtam Sunoo-nak.

-Ez egy gyűrű. Nem most akartam odaadni, de akkor mégis. Egy ugyanolyan van rajtam is. Így legalább emlékezni fogsz rám. Mégegyszer megöleltem majd berohantam a házba, fel a szobámba és sírni kezdtem.

Most végre úgy éreztem, hogy alakul valami, de aztán kiderül hogy ELKÖLTÖZIK!!! Azt hiszi el fogom felejteni...De ez nem igazság.

Sunoo szemszöge:

Láttam, ahogy Sooha felrohan a szobájába az ablakokon keresztül. Én pedig futottam Jungwon-hoz. Becsöngettem

Jungwon szemszöge:

Csengettek. Kinyitott az ajtót és Sunoo állt ott, és egy gyűrűt szorongatott.

-Mi van Sunoo? -kérdeztem

-El akartam köszönni. -mondta majd megölelt.

El is felejtettem, hogy ma csomagolnak...

-De mi lesz a tervvel? Mi lesz veled és Soohával? Mi lesz a barátságunkkal? Mi lesz a csapattal? Mi lesz veled? -kérdeztem.

-Sajnálom... -mondta

-Csak ennyi?! Így ígyhatsz minket? Sooha biztos össze van dőlve..Mármint.. Semmi.. Sunoo kérlek ne! Cserben hagysz minket! Maradj itt! Majd laksz nálunk van egy üres szoba! Csak ne menj el. Kérlek- mondtam neki

-Én próbáltam meggyőzni a szüleimet, de nem ment. Mennem kell...De nem akarok...Itt szeretnék maradni veletek! -és Sunoo elkezdett sírni

5 perc múlva

A nappaliba ültem a földön. És nem tudtam elhinni, hogy mi történt.

SOOHA!!!

Sooha szemszöge:

Valaki csengetett. Lementem és kinyitottam. Jungwon volt az.

Láthatja, hogy mennyire el vagyok kenődve. Egy melegítő nadrág, combig érő pólóval, egy nagy pulcsi, és a nyuszis papucsom.

Csak mutattam neki, hogy jöjjön be. Ezután levittük a nappaliba minden szükséges cuccomat, és kihúztuk a kanapét, hogy aludni lehessen rajta. Eldöntöttük, hogy Jungwon itt fog aludni még 2 napot, mert Hyunjin 2 napig Haewon-nál alszik. Levittünk sook soooook párnát, és rágcsát. Megnéztünk egy kdrama-t, majd ezután felkentünk egy arcmaszkot. Nagyon hülyén néztünk ki, de Jungwon legalább felvidított ezzel is, hogy hülyeskedett. Kb hajnali négykor elaludtunk. És reggel hatkor keltünk ( Jungwon hozott pizsamát, 2 itthoni ruhát, és az egyenruháját ) elkészültünk és mentünk a suliba. Amikor beértünk, az osztályfőnök elmondta, hogy ezen az utolsó napon, az osztályunkból kiválasztottak pár embert aki át megy a másik osztályba. (Chuyoung-ék osztályába) A tanárnő közölte velünk, hogy mi leszünk azok! Nagyon megörültünk Minrával és Jungwonnal. Amikor átértünk a másik terembe, láttuk hogy az utolsó nap, csak a barátaink mentek be az iskolába ( ebbe az osztályba)

-Ti hogy kerültök ide? -kérdezte Niki miközben megölelte Yurát.

-Mivel ez az utolsó nap, az osztályunkból átküldtek pár embert ide. És ha nem esett volna le, akkor mi vagyunk azok!!! -mondtam és mentem megölelni mindenkit

Ölelés hiányos van néha

Miután leültünk, Jay olyat kérdezett amitől a szívem újra összetört.

-Hol van Sunoo? -kérdezte Jay

-Ja! Hol van? Mindig be szokott jönni utolsó nap! -kérdezte Sunghoon is.

-Beteg? Rosszul van? Elütötte egy autó, MONDJÁTOK MÁR!!! -mondta már kicsit idegesen, de mégis viccesen Jake.

-h-h-át... -már kezdtem volna sírni, de Jungwon látta ezt, és inkább válaszolt.

-Ne beszéljünk róla...Mondjuk azt, hogy nem fogjuk többé látni...-mondta Jungwon idegesen.

Szegény Wonie...Ő volt az egyik legjobb barátja...És most itthagyta őt...Elhiszem, hogy nem akar már többet se vele, se róla beszélni.

Mindenki lesokkolt arccal nézett ránk. Nem értették.

-Elköltözik a családjával... -böktem ki, mert különben csak halmoztak volna el minket kérdésekkel.

Ezután talán Heeseung volt a legidegesebb.

Ilyenkor olyan mint valami Maffia boss. És nem azért volt ideges, mert ő is NAGYOOOON jóba volt vele, hanem azért mert csak itt hagyott minket.. A barátait..

A tanár bejött és mondta, hogy ma nem fogunk semmit csinálni, de nem lehet hamarabb hazamenni...

-Ez is egy jó uncsi map lesz! -forgatta meg a szemét Yura

-Ugye Yura, minek bejönni ha nem csinálunk semmit és hazamenni se tudunk hamarabb! -csapta össze a két kezét Chuyoung.

45 perc múlva

Szünetben, Heeseung-al elvonultunk a szekrényemhez, és megbeszéltük, hogy a most következő óra utáni szünetben fogja Hee megkérdezni a bálról Chuyoung-ot.

Ez nagyon aranyos lesz!!!

Sunoo szemszöge:

Még otthon pakoltak a szüleim, és kérletek hogy segítsek pakolni, de én csak a gyűrűt néztem amit Sooha adott.

-Sunoo! Drágám pakolj te is! Legalább akkor a kocsiba vigyél ki egy pár dobozt! -szólt anyukám

-Vigyétek ki ti! Én nem akarok költözni!!! Csak TI!! -álltam fel dühösen.

-Tudjuk Sunoo. De hidd el tetszeni fog Párizs! -ütött vállba az apám.

Erre már nem mondtam semmit.

A repülőn

Már minden csomagunk fent volt a repülőn, és már le kellett ü.ni a helyünkre. De hirtelen észre vettem egy írást a gyűrűt

사랑해요~Szeretlek

Most azonnal le kell szállnom!

-Le kell szállnom a gépről! -fordultam oda, az egyik repülőn dolgozó hölgynek.

-Sajnálom a repülő most indul! Kapcsolja be az övét! -majd elsétált.

Könnyes lett a szemem

És is szeretlek Sooha