That feeling when (sunoo ff. )

17

Álom

Amikor kinyitottam a szemem egy erdőben voltam...Előre kezdtem sétálni...Csak mentem es mentem...Hirtelen egy nagy épület előtt álltam..Iland? Kérdeztem meg magamtól..Besétáltam és ott voltak a fiúk. Odaszaladtam Sunoohoz és megöleltem. Szorosan öleltem meg majd megcsókoltam...Viszont hirtelen eltűnt. Minden...Feketeség volt mindenhol és csak egy embert láttam: Yuseok. Elkezdtem menekülni de nem tudtam...Ő közeledett és közeledett...És ezt momdogatta: Ha nem leszel velem megbánod, Ha nem leszel velem megbánod...Meg foglak ölni ha nem leszel velem, vagy nem...Utána ő is eltűnt...

Álom vége

Arra ébredtem fel, hogy valai kopog az ablakon. Nagyon megijedtem, és lassan kimásztam az ágyból. Majd odamentem az ablakhoz. Kinyitottam de nem volt ott semmi, csak egy levél. Amiben ez állt: Figyellek...Mindannyiótokat...

Ezt ki írta?! Ki figyel???

Összetéptem a cetlit és kidobtam a kukába. Majd visszamentem az ablakhoz és láttam, hogy az ablak alatt egy létra volt..de ember sehol...Nem ébresztettem fel Chuyoungot hanem csak megvártam, hogy ő is felébredjen. Nem mertem őt itthagyni egyedül ezek után.   Ígyhát leültem az ágyra és gondolkozni kezdtem.

Ki írhatta azt a cetlit? Ki az aki figyel? És miért...Vajon Yuse- -nem ő biztos hogy nem lehetett, hisz szobafogságban van. Bár ahogy ismerem, meg tudja oldani hogy elszök. De de de...Az álmom épp elég volt nekem a mai napra, most meg ez??? Ki ijeszteget és miért. Csak egy ember van aki tud mindent és aki a megszállottam...Yuseok...Csak ő lehet..De ez már beteges..

Láttam, hogy a barátnőm szép lassan kezd ébredzni.

-Most megyek! Szeretlek és vigyázz magadra -öleltem meg majd kimentem az ajtón és amint a bejárati ajtóhoz értem felvettem a cipőm és rohantam. Futottam amilyen gyorsan csak tudtam.

Chuyoung szemszöge:

Most megyek! Szeretlek és vigyázz magadra -ölelt meg Sooha és kisétált az ajtón.

Ennek meg mi a baja? Most keltem azt se tudom hol vagyok.

Feltápászkodtam és a szekrényemhez sétáltam. Átvettem valami kényelmes de normális és egyben elegáns ruhát, majd ki mentem volna az ajtón, ha nem láttam volna meg a kukába az összetépett papir darabokat.

Ez tegnap biztos nem volt itt. Vajon Sooha tépte össze és dobta ki?

Hülye ötlet volt de egyesével kivettem a darabkákat és megpróbáltam össze rakni. Ott ültem a földön egy adag papírral és ragasztóval.

Na Chuyoung most vedd elő az 5 éves kirakós tudásod

Szép lassan megpróbáltam össze illeszteni a részecskéket.

Sooha szemszöge:

Még mindig csak futottam, de pontosan tudtam hova megyek. Yuráék házához. Közben felhívtam a lányt, hogy biztos otthon van.

A hívás elkezdődött:

-Sziaaaa átmehetek hozzátok? -kérdeztem meg

-Persze gyere csak! Anyu pont most főz kimchit meg bibimbapot! Maradj itt ebédig! -ajánlotta fel a barátnőm

-Még ott sem vagyok, de köszönöm ott maradok.

-Rendben akkor itt tali! A lábtörlő alatt van a kulcs!! -emlékeztetett Yura

-Okés szia.

-Szia!

A hívás befejeződött.