That feeling when (sunoo ff. )

15

Miután már Jungwon is elaludt, én ott feküdtem és néztem a plafont. Belemerültem gondolataimba, hátha elálmosodom...

Holnap elmennek...És jut eszembe!!! A bál!!! Jajj ne...Nem fogunk tudni közösen bálra menni! És ha nem esnek ki akkor 3 hónapig ott lesznek. Egy részben örülök, hogy lehet debutálnak, de a másik részem borzalmasan érzi magát. Mostmár hogy tudom, hogy meg fognak gyógyítani, jobban érzem magam. De 3 hónap egy kicsit sok. Mindegy el fog röppenni attól még ez a pár hónap, nézem majd az ILand részeit és szavazok rájuk. Remélem sikerülni fog nekik.

Szép lassan elaludtam... Amikor felkeltem egy havas erdőbe voltam. Elindultam előre. Majd hirtelen visszakerültem Jungwonhoz. Utána megint az erdőbe, és vissza.

Ez nagyon rossz! SEGÍTSÉG!!!

De nem tudtam kiabálni, csak a gondolataimba. Egy ördögi kör volt. Oda vissza oda vissza. Egyszer az erdőbe, utána a házban. Nagy autó dudálás hangzott el mire én megrándultam és az út közepén voltam egy zebrán. Az autósok dudáltak. Gyorsan átszaladtam a zebrán és összeestem. Pizsamában a békás plüssömmel eléggé hülyén néztem ki. A másik kezemben a telefonom volt. Felhívtam Sunoot de ő nem vette fel. Felhívtam Jungwont.

A hívás elkezdődött:

-Úristen Sooha hol a fenébe vagy??? Sunooval egy fél órája keltünk, és nem voltál sehol! -szólt bele a telefonba aggódóan Wonie

-Hallucináció...Nemtudom...NEMTUDOM!!! nemtudom h-hol v-v-vagyok én ne- -Egyre halkabb lett a hangom majd elsírtam magam.

-Melyik utcába vagy???? -hangzott el most most egy kerdes Sunootól

-Valami..Folyónál vagyok...A Han-folyónál...Legalábbis a közelben-mondtam

-OLYAN MESSZIRE ELMENTÉL?? AZ INNEN 2 ÓRÁRA VAN!!!! 1 óra múlva jönnek értünk.

-Semmi baj! Hagyjátok csak! Menjetek köszönjetek el mindenkitől! Tőlem már elköszöntetek...Szeretlek titeket! -elkezdtek valamit mondani de leraktam.

A hívás befejeződött: tartott -1:26 perc

Épp elég most ez, hogy eljöttem egy teljesen messzi helyre és azt se tudom hogyan kell haza mennem. Méghozzá pizsamában...

Várjunk csak...

Eszembe jutott, hogy a telefonom tokjába tartom a bankkártyám!

Kérlek legyen ott!!!

Levettem a telefonomról a tokját, ami egy matt világoskék tok, macskás matricákkal. És...

EZAZZ ITT VAN!!! Mostmár csak kéne keresni egy plázát vagy valami... Sose voltam ezen a helyen...Csak piciként kocsival eljöttünk ide, de arra nem emlékszem.

Elindultam és jártam az utcákat. Hideg volt és egy pizsamában nem a legkellemesebb az idő így télen. Sok fura nézést kaptam az emberektől, valaki ki is nevetett. Erre eszembe jutott egy ember akivel napok óta nem találkoztam, és nemsokára hazajön

Hyunjin! Úristen már nagyon hiányzik!!! Nem is tud szinte SEMMIRŐL! Csak Haewonnál jól ézi magát! És még üzenni se tud! Az nagymamám almáspitéjét neki! Hyunjin várhatja hogy haza jöjjön mert lesz itt spill the tea rendesen!!!

Csak sétáltam és sétáltam de sajnos, nem találtam egy plázát sem. Elegem lett és belegondoltam hogy, mi lenne ha nem is egy plázát keresnék csak szimplán egy ruhaboltot hogy ne a pizsamámba mászkáljak. Végül szerencsém lett, mert találtam egy akkora nagy plázát hogy belefért volna szerintem 10 olyan pláza ami a mi házunk környékén van. Besétáltam és nagyon-nagyon sok lány megnézett engem hogy miért vagyok pizsamában.

Végül nem érdekelt hogy mit gondolnak rólam, csak besétáltam egy ruha üzletbe és elkezdtem nézni a ruhákat. Az első dolog az a kabát volt mert megfagytam kint. Nagyon nem volt szerencsém mert még az üzletben is megnéztek az emberek. Továbbra sem érdekelt mit gondoltak rólam csak néztem a ruhákat. Végül elég sokat találtam ami tetszett, és bementem egy próba fülkébe. Találtam egy nagyon puha kabátot illetve még sok más dolgot amit most nem fogok felsorolni mert itt ülnénk még 200 évig. Elég jó szettet hoztam össze mit ne mondjak. Gyorsan kimentem a kasszához és fizettem. Utána bementem egy olyan boltba ahol sok fajta táska van. Kiválasztottam egy nagyon cuki világoskék válltáskát. Azt is gyorsan kifizettem, majd bementem egy mosdóba. A mosdóba átöltöztem és a plüss-t meg a pizsamámat bele raktam az új táskámba. Ezek után elmentem fodrászhoz és a sminkezmet is megcsináltattam. Most már nem úgy néztek rám az emberek hogy: Úristen miért egy pizsamában van?
Hanem inkább úgy hogy leesett az álluk.

De jó érzés újra jól kinézni!!! Viszont nagyon éhes vagyok...

Kerestem egy éttermet ahol kértem egy kávét illetve egy nagyon finom ebédet, ami japchae volt.

Hamar elröppent az idő a plázában és a telefonom küldött egy értesítést.

Nézze az Iland 1 episodját most!

A telefonomon kellett néznem, pedig tévén akartam. Na mindeby ez is tökéletes. Miután jöttek mindenféle emberek és elkezdtek előadni rájöttem hogy nagyon sok tehetség van itt a barátaimon kívül.

DE AMUGY MEG MIÉRT NEM MONDTÁK HOGY ILYEN TEHETSÉGESEK JÉZUSOM!!!

Az into the Iland lett az uj kedvenc dalom (azt adták elő)

Elindultam haza. Csak rájöttem hogy fogalmqm sincs merre kell hazamenni.

Fel kell hívnom a bátyám..Csak ő ismeri egész Koreát...Ő vele majd hazamegyek. És elmondok neki mindent..

Felhívtam és megbeszéltük hogy fél óra múlva itt van értem.

-fél óra múlva-

Amikor a bátyám megérkezett értem az autójával, én szép lassan beültem mellé. Először jól indult, amint rájöttem hogy otthon el kell mesélnem neki mindent ami történt beleértve a betegségemet is. Nem tudom hogy fog rá reagálni de biztos vagyok benne hogy segíteni fog átvészelni ezt az időszakot, és amikor el kell mennem majd japánba a doktorhoz akkor ő is elkísér. Nagyon sokat beszélgettünk és nagyon sokat kérdezgetett arról hogy mi történt velem de én csak azt mondtam neki folyamatosan hogy majd otthon elmesélek mindent, mert barátom elég sok mindenről lemaradtál. Amikor már századjára kérdezte meg ugyanazt a kérdést elegem lett

-HWANG HYUNJIN! -fordultam oda

-Igen?-kérdezte sunyi mosollyal az arcán.

-hányszor mondjam el hogy MAJD OTTHON ELMESÉLEM??? VAGY  HA MEGTANULOK KÍNAIUL ÉS ÚGY MONDOM EL AKKOR MEGÉRTED?? -emeltem fel a hangom

-Jó van na tesóm! -röhögte el magát.

Amikor hazaértünk jó volt újra otthon lenni! Levettük a kabátjainkat és szép lassan leültünk a kanapéra. Elkezdtem neki mondani a jó dolgokat, de jött a rossz rész.

-Ne akadj ki... De..Korházban is voltam... -néztem a szemébe

-K-Korházba!? Haha! Ezt nem hiszem el! -nevegte el magát

-Komolyan mondom...Halucináltam és Sunoo talált meg. És hogy is mondjam kiderült hogy egy nehezen meggyógyítandó betegségem van...3 hónapom van hátra-könnyeztem el, miutáh megláttam, hogy Hyunjin elkezdtett sírni.