That feeling when (sunoo ff. )

14

Elmentem aludni. Másnap korán keltem, hogy ki tudjak szökni, de valaki már várt az ajtónál.

-Gondoltam, hogy el akarsz majd szökni...Nem most jöttem le a falvédőről Sooha. -nevetett magában.

-Hát engem nem ismersz, mert veled akartam sétálni! Na indulj! -mutattam ki az ajtón.

Pontosan tudom mit csinálok..

Tegnap este eltörtem egy üveg poharat. Ma reggel megvágtam vele a térdem, majd felvettem egy nadrágot rá. Tegnap este én még kimentem és letettem az üvegszilánkokat a földre. Amikor elindultunk azt tettetem hogy elesek és Yuseok azt hitte akkor vágott meg a szilánk. Felhúztam a nadrágom szárát, és a térdemen ott folyt a vér.

-Áú...Hozz valamit!! Valami amivel elállítjuk a vérzést! -üvöltöttem

-Hozom már! Az a baj hogy egy doboz alján vannak az elsősegéd dobozok! De sietek!! Maradj itt!

-Jó, ne dumálj hanem siess és hozz valamit!

Amint befutott és felment az emeletre és előhúztam a zsebemből egy sebtapaszt és letapasztottam a sebet. Felálltam és elkezdtem futni.

Várjunk csak...Ha Sunoo családja franciaországba van, és Sunoo már nem lehet nálunk, akkor...JUNGWONÉKNÁL VAN!!!

Elkezdtem sprintelni Woniék házához. Bele nem tudtam gondolni, hogy vajon mit fog tenni velem Yuseok ha látja hogy nem vagyok már ott...Van nagyobb bajom is, ezzel most inkább nem foglalkozok.

Amikor odaértem, a kezem tucsogott az izzadtságtól. És nem azért mert elfáradtam a futásba, hanem azért mert izgultam. A múltkori veszekedés után nincs szívem oda állni elé és beszélni vele...Illetve Jungwon...A legjobb barátom, és már mióta nem beszéltünk. Neki kéne tudnia a betegségemről de holnap mennek el 3 hónapra..Ezzel nem kavarom föl az eseményeket. Erőt vettem magamon és elkezdtem nézni a csengőt. Csak néztem és néztem. Gondolkoztam hogy jól döntök e.

Menni fog Sooha...Hwang Sooha menni fog! Amugy úristen de bolond vagyok!?Egy csengőtől félek!

Fogtam magam és becsöngettem. Múltak a percek de ajtót nem nyitott senki. Ígyhát újra becsöngettem. Na ezúttal nyitódott az ajtó és Wonie állt velem szembe.

-Sooha! Hát te hogy kerülsz ide? -ölelt meg.

-Jungwon, Sunoo itt van? -kérdeztem meg

-Igen... - nézett le a földre szomorúan

-Mi a baj? -kérdezem meg

-Semmi! Csak menj be! A nappaliba ül a kanapén és zenét hallgat a fülhalgatóján! Én megyek pakolni holnapra! Azt se tudom hol kezdjem! -villantott egy mosolyt majd elment a szobájába.

Besétáltam és megláttam Sunoot. Odamentem és leültem mellé. Be volt csukva a szeme. A zene hangos volt, ha tippelnem kéne akkor valami BTS volt. Vagy Butterfly, vagy I need you, estelge Save me. Nem teljesen hallottam. Kiváncsi vagyok de ez már mellékes.  Megkocogtattam a vállát mire ő felriadt és megörült, hogy lát.

-Sunoo..Sajnálom amit mondtam a korházba! Nem akartalak megbántani csak fura ez az egész. Kiderül hogy beteg vagyok, halucinálok és pont most mész el. Még időnk sincs közösen. Remélem nem haragszol, azért mert kiabáltam. Én tényleg nem akartam -néztem bele a szemeibe

-Hülye vagy? Dehogy haragszom Baba! -ölelt át. -viszont van egy jó hírem! Tegnap hajnali 3ig fent maradtam és találtam egy orvost aki meg tud gyógyítani! És addigra mi is hazaérünk az Ilandből hacsak nem esek ki közben -mondta izgatottan

Elsírtam magam. Nem fogok meghalni! És meg tudnak gyóbyítani! Mit tennék Sunoo nélkül? Olyan jó érzés amikor tudod hogy van valaki aki szeret és vigyáz rád.

-Viszont a probléma, hogy 2% esély van arra, hogy megmaradjanak az emlékeid. A másik dolog, az pedig az hogy Japánba van...De az ha úgy nézzük jó dolog! És az emlék dologtól sem kell aggódni mert az orvos azt mondja, hogy idővel vissza fognak tudni térni!

-Sunoo. Egy Yuseok nevű fiú aki a megszállottam lett, össze akar jönni velem! Nagyon beteg! Lehúzta rólam a törülközőmet! Valahogy segíts! -kérleltem

-AZ ÁLLAT! HOL LAKIK??? MEGÖLÖM -állt fel

Woaa nem gondoltam volna, hogy így látom Sunoot

-Erre semmi szükség! Csak nem akarom látni! -mondtam neki

-Egyáltalán hogy kerültél közel hozzá? -kérdezte

-Yura "tesója" tegnap ott aludtam! -mondtam el.

-Akkor ma aludj itt! Holnap legalább el tudsz köszönni! -javasolta fel az ötletet Jungwon a hátunk mögül.

-JUNGWON?! -pattantunk fel egyszerre a kanapéról

-Mennyit hallottál? -kérdeztem

-Az egészet! De tegnap Sunoo mindent elmondott!

Kim Su-noo

-KIM SUNOO!!!! -ordítottam fel

Kb 10 percig kergettem, de elfáradtam.

-Jó te nyertél! De borzalmas titoktartó vagy!

-Nem mondtad hogy titok!! -tartotta fel a 2 kezét -Plusz ő a legjobb barátod! Kiderítette volna!

Bólintottam egyet, ezzel jeleztem hogy végül is igaza van. Elővettem a telefonomat és írtam a lányoknak. Utolsó szavaim az üzenetbe:

De Yuseoknak ne mondjátok el hol vagyok!

A lányoknak elmondtam hogy furán viselkedett, a részleteket kihagytam.

Este:

Sétáltunk egyet, és bekopogtunk a srácokhoz. Mindenkihez külön külön. El kellett tőlük köszönnöm, mert rosszul éreztem volna magam hogyha köszönés nélkül mentek volna el. Miután végeztünk Ni-kivel, visszafelé indultunk. Este hamar elaludtunk, de Sunoo volt a legelső, és míg ő aludt mi viccet űztünk belőle úgy hogy fotókat készíettünk.

Ez fog hiányozni a legjobban...a nevetések Jungwonnal.