Valahol a Balatonnál °|Befejezett|°

1. fejezet

December 29.

Kinéztem a hótól csillogó tájra és elméláztam a gondolataimba.
-Megérkeztünk! - Nézett hátra anya.
-Oké. - Mosolyodtam el fáradtan és kikászálódtam a kocsiból.
-Berni most írt, hogy csak tíz perc múlva érnek ide. - Nézett apára. El is felejtettem említeni, a testvérem a barátjával jön egy kocsiba tehát én egyedül utaztam hátul. Besiettünk az étterembe mert azért egy helyben álldogálni hűvös volt. Foglaltunk egy ablak melletti asztalt, leültem az egyik székre de mivel halálra untam magam elővettem a telefonomat. Írtam Kornélnak, hogy hol vannak mert már unalmas nélkülük. Szomorúan néztem az üzenetre, nem olvasta el.
-Sziasztok. - Hallottam meg a nővérem csilingelő hangját.
-Csá. - Álltam fel mosolyogva.
-Luca! Tisztelet. - Csóválta a fejét Anya.
-Bocsesz. - Húztam be a nyakam. Odarohantam Bernihez és a nyakába ugrottam. Jó testvéreknek tűntünk, mivel az idősebbik nem volt távolságtartó vagy idegesítő, én pedig őszintén bírtam. Szép lassan a többiek is csatlakoztak hozzánk, Kornélt és a többi barátomat is beleértve. Időközben már a pincér is megérkezett és én következtem.
-Egy húslevest és egy hamburger menüt szeretnék kérni. - Csuktam be az étlapot.

Ebéd után mindenki a kocsihoz sietett.
-Nekünk a túloldalon van az autónk. - Kiabáltam Kornélnak.
-A szálláson találkozunk. - Intett. Anyáék után akartam menni de eszembe jutott valami és a fejemre csaptam.
-Anya! Bennt hagytam a telefonom, mindjárt jövök. - Üvöltöttem a süvítő szélbe.
-A kocsiban megvárunk, siess! - Kiabált vissza. Gyorsan beszaladtam az asztalunkhoz és felkaptam a készüléket. Utoljára is kirohantam és körül sem nézve elkezdtem átsétálni az úton.
-Luca! Vigyázz!!! - Üvöltött apa de én már semmit nem hallottam, csak egy óriási csattanást és, hogy valami óriási erő a földre taszít. Ami egy autó volt...

Remélem tetszett az első rész. Majd ha van időtök írjatok véleményt! ❤️