Valahol a Balatonnál °|Befejezett|°

19. fejezet

December 31.

Gyengéden átölelt, én pedig nem tudtam, hogyan reagáljak így óvatosan átkaroltam. El nem tudom mondani milyen érzés volt, hogy eleve ő kezdeményezett és magamon éreztem a karjait. Mélyen a szemembe nézett kicsit eltolva magától. Pislogva, mosolyogva figyeltem.
-Ez?... - Kerestem a szavakat.
-Miért ne? - Mosolygott pajkosan amitől csoda, hogy nem olvadtam el.
-Ááá, szóval lányokat bármikor megölelsz, mert miért ne? - Nevettem.
-És, ha így van? - Kérdezte félmosollyal az arcán.
-Akkor engem ne. -Suttogtam, cseppet sem komolyan véve a szavait.
-Életem második legrosszabb döntése lenne. - Suttogta.
-Mi az első? - És éreztem, ahogy a szívem hevesen dobog.
-Hogy nem mondtam már elsőre, hogy én is szeretlek. - Elkomolyodva nézett a szemembe. Az államat felemelve magához húzott és gyengéden megcsókolt. A karjaimat a nyaka köré fontam és szorosan megöleltem miközben újból megcsókolt. Hazudnék, ha azt mondanám soha nem voltam még boldogabb, mert az amit Fülöp iránt érzek az...leírhatatlan. Mert biztos ezer meg ezer lány mondta ennyi idősen, hogy "jajj szerelmes vagyok és ő az igazi". De a végén nem lett semmi...bár, azt hiszem nekem is van egy gyengém.

Mikor elengedtük egymást lassan kinyitottam a szemem.
-Bocsi...mennem kell. - Pirultam el és lehajtott fejjel távoztam. O-M-G!!! Ha bármit tehettem volna akkor ujjongva az összes embernek a nyakába vetettem volna magam.
-Berniii!! - Sikítoztam és letámadtam.
-Jesszusom, mi történt? - Kérdezte rémülten.
-Azt hiszem szerelmes vagyok... - Mondtam ki és szerintem a szemem is úgy csillogott.
-De akkor most melyikbe? Kornél vagy Fülöp? - Tette fel a logikus kérdést.
-A második. - Vigyorogtam.
-Ésss? Történt valami? - Csillogott az ő szeme is csak ellenben az enyémmel neki a kíváncsiságtól.
-MEGCSÓKOLT! - Sírtam el magam a körülöttem álló emberek legnagyobb rémületére.
-Komolyan? - És láttam az arcán, ahogy boldogság lepi el.
-Igen. - Ennyi tellett tőlem, összerogytunk a földön és egymást átölelve sírtunk a földön ülve. Nem is tudom elmondani, hogy mennyire jólesett, hogy végre valaki igazán, szó nélkül itt van mellettem és én is neki. Nekem sosem volt legjobb barátnőm, számomra az mindig is egy távoli gondolat volt, egy elérhetetlen dolog. Valakinek természetes, hogy együtt néznek horror filmet és egymást szorongatva várják az ijesztő részeket. Én maximum fiúkkal tudnék ilyet csinálni, de valljuk be, úgy nem olyan izgalmas.
-Ma megnézünk együtt egy filmet? - Bontakoztam ki az ölelésből.
-Butus, ma szilveszter van. - Rázta meg a fejét.
-Utána. - Forgattam mosolyogva a szemeimet.
-Felőlem. - Vont vállat.
-Köszönóm. - Suttogtam.

Sziasztok!!
Végre megérkeztem egy újabb fejezettel! :-)

Remélem nem lett olyan rossz majd írjatok véleményt milyen lett.
Számítottatok erre?

A történet pedig hamarosan befordul a cél egyenesbe!❤

Puszii!

N