Valahol a Balatonnál °|Befejezett|°

20. fejezet

December 31.

A csók után, halvány lila gőzöm sem volt mit kellene csinálnom, hiszen nem beszéltük meg, hogy mi akkor most járunk-e vagy ilyesmi...
-Szia. - Fülöp termett előttem, én pedig meglepődve kaptam fel a fejem.
-Szia. - Köszöntem egy kínos vigyor kíséretében.
-Elmegyünk a büfébe? - Kérdezte és végig simított a karomon, majd összekulcsolta az ujjainkat. Egy apró mosolyt mertem csak ejteni, a fejemet elfordítva. A pulthoz érve mindketten kikértük, Fülöp egy kólát, én pedig egy narancslevet.
-Hagyd, majd én fizetek. - Kérte mikor benyúltam a zsebembe.
-Köszi. - Mosolyogtam. A pénztártól ellépve egy üres asztalhoz mentünk és leültünk. Fülöpöt visszafogott mosollyal pásztáztam várva, hogy mondjon valamit.
-Mit csinálsz szilveszterkor?
-Most megfordult a fejedben, hogy belem töltöd? - Kérdeztem vigyorogva.
-Talán. - Bólintott.
-Hát, igazából úgy tervezzük a Balaton parton leszünk végig. Kivisszük a pezsgőket, kajákat és egy csomó takarót is. - Vallottam be elpirulva.
-Mi is mehetünk? - Csillant fel a szeme.
-A mi alatt a haverjaidat érted? - Húztam össze a szemem.
-Aha. - Mosolygott én pedig viszonoztam. Ahogy ezeket szép lassan átbeszéltük, kezdtem megnyugodni. A legtöbbet mégsem az estéről, hanem kettőnkről és a kapcsolatunkról beszéltünk. Nekem egy csomó kérdésem volt, ugyanis semmit nem értettem, de amin a legjobban meglepődtem az az, hogy Fülöp bizonytalan volt. És nem abba, hogy esetleg nem fog működni, hanem, hogy miért őt választottam. Mikor ezeket megkérdezte majdnem felröhögtem. Mivel ez inkább fordítva igaz. Ezt szóvá is tettem, mire csodálkozó arckifejezéssel nézett rám.
-Te most komolyan beszélsz? - Hitetlenkedett.
-Nem értem ezen mi olyan nevetséges, hiszen hetedikben...
-Már mondtam, hogy nemtudom miért nem vallottam be akkor...talán váratni akartalak, hogy egy kicsit te is szenvedj. -Vágott bele a szavamba.
-Szenvedni?? Én?! ÁÁ magát a szót sem ismerem. Tapasztalni, meg fúú ne is beszéljünk róla. - Fújtattam.
-Jó, felfogtam. Kínoztalak. - Röhögött. Dühösen karba fontam a kezem, és türelmesen vártam, hogy befejezze.
-Nem...csak arról van szó, hogy lehet nem vagyok és nem is voltam soha elég jó neked. - Csaptam az asztalra és kiviharzottam a hátsó kijáraton levegőzni. Miután becsuktam az ajtót, egyből újra nyitva állt. Fülöp szaladt utánam, és csak úgy mint én, ő is fürdőruhában.
-Legalább lett volna annyi eszed, hogy pulcsit hozol. - Húzott elő a háta mögül egy fehér kapucnisat. Az övé volt...Se szó se beszéd kikaptam a kezéből és belebújtam.
-Kösz. - Biccentettem. Nem szólt semmit, csak megölelt és a derekamnál fogva magához húzott. Mélyen beszívtam a parfümjének kellemesen bizsergő érzést adó illatát. Oda voltam ezért a pillanatért mint, ahogy az összes többiért is.

Hát itt vagyunk, sajnálom, ha kicsit rövid lett de úgy érzem ennyi most elég volt egy fejezetnek.
Mi a véleményetek Fülöpről?
Ti mit vártok a kapcsolatuktól, mire számítotok?

Legyen csodás estétek!

N