Valahol a Balatonnál °|Befejezett|°

12. fejezet

December 30.

A szentimentalis gondolatkörömből Ábel ébresztett fel.
-Mi volt? - Támasztotta meg a szobámnak az ajtaját.
-Fuu..ha te azt tudnád. - Ráztam a fejem.
-Na mesélj. - Ült le a szobában egy székre, összekulcsolta a kezét és úgy nézett rám érdeklődve. Elmeséltem neki, hogy minden oké volt a "fogócskáig", miután szinte minden megváltozott, ebbe leginkább a hangulatomat értem bele. A régi szerelem féléről is beszéltem.
-Lehet, hogy csak fellángolás volt a zene miatt? - Nevettem kínosan.
-Te is tudod, hogy nem. Megvan instán vagy bárhol? - Kérdezte.
-Persze. - Sóhajtottam mélyet.
-Mióta nem nézted? - Nézett rám félve.
-Fogalmazzunk úgy, hogy régen. - Erőltettem mosolyt az arcomra. Megnyitottam az alkalmazást és visszakerestem a követőim között. Rányomtam a nevére, amitől automatikusan a story-át nyitottam meg. Hirtelen elém tárult egy régi posztja amikor a barátnőjével volt, és ami után elsírtam magam a suli udvarán. De most más volt, csak egy szimpla kép a haverjaival.
-Keress róla egy képet, amin látszik az arca. - Tanácsolta.
-Oké. - Suttogta. Egy olyan bejegyzést találtam amin olyan tisztán láttam az arcát, mintha magam előtt állt volna.
-Na? - Rázott vissza a valóságba Ábel.
-Semmi. - Fújtam ki a levegőt.
-Ügyes vagy. De az arcodon kicsit más látszik. - Veregette meg a vállam és felállt. Felkaptam a szürke haspulcsim és utána rohantam.
-Mi? - Fogtam meg a karját.
-Tiszta vörös lettél. - Nevetett.
-Nem igaz! - Kértem ki magamnak.
-Bizonyítsd be. - Került ki, és ezúttal a konyhába tartott.
-Olyan hülye vagy! - Üvöltöttem.
-Tényleg? Nézd meg az arcod a tükörbe. - Röhögött. A hangoskodásunkra, Berni és Tibi is kijöttek a szobájukb.
-Mi folyik itt? - Vonta fel a szemöldökét a nővérem.
-Víz. - Feleltem a csapra mutatva ami megvolt nyitva.
-Haha. - Tettetett nevetést.
-Semmi. - Felelt az eredeti kérdésre Ábel.
-Nem úgy néz ki. - Szállt be a beszélgetésbe Kornél is.
-Ó, hogy az a. - Csúszott ki a számon.

Tíz perc múlva ugyanúgy a szobámba ültem a tévét bámulva. Azon gondolkoztam amit Ábel mondott. Vajon tényleg nem léptem túl? De ez nem lehet, nekem Kornél tetszik, ugye? Különben is, soha többet nem fogunk találkozni. Úgy döntöttem a levegőbe hagyom a kérdéseimet, megválaszolatlanul. Talán így a legjobb.
-Hogy döntöttél? - Jött be Ábel.
-Hagyom az egészet a francba. - Legyintettem.
-Tényleg? - Lepődött meg. Bólintottam, nem volt kedvem válaszolni. Így is eléggé felkavart a kép amit láttam...

Szép estét!
Meghoztam a kövi részt! Gondoltam kicsit bepótolom a lemaradást, mivel most kicsit több időm volt. Ezért hosszabb is lett! Majd írjatok.

Puszii!

N