Valahol a Balatonnál °|Befejezett|°

11. fejezet

December 30.

-Megvagy. - Suttogtam továbbra is, tartva vele a szemkontaktust.
-Te is. - Mondta és közelebb húzott magához. Valami az agyamba szállt, és életem hülyeségét csináltam meg.
-Szóval. Mennünk kéne, nem? - Kérdeztem ezúttal normál hangnembe.
-Jah, persze. Bocs. - Köszörülte meg a torkát. A viztől felázott úton indultunk vissza, pont azon az ösvényen ahol néhány perce még egymást kergettük, boldogságtól feltöltődve.
-Írtam apának, hogy jöjjön értünk. - Néztem fel a telefonomból. Csendben bólintott, és zsebre rakott kézzel meredt maga elé.
-Jól vagy? - Szólaltam meg ismét.
-Persze. Miért ne lennék? - Vonta meg hanyagsággal a vállát.
-Azért... - Suttogtam, leszegve a fejem.
-Ez a te döntésed. - Felelte komoran.
-De én..nem...Kornél sze... - És itt félbeszakította apa dudája a mondatomat, amit talán örökké bánni fogok. Beültem a hátsó ülésre, Kornélnak meghagyva az anyósülést.
-Milyen volt? - Lesett rám hátra a visszapillantó tükörből.
-Felejthetetlen. - Csóváltam a fejem szomorúan. Tényleg így gondoltam, de apa nem is sejthette mi volt ennyire csodálatos. Behelyeztem a fülesemva fülembe és elindítottam a Perfect-et, amire hetedikes koromba annyit sírtam amiatt a fiú miatt, aki akkor az életet jelentette. Ez azóta nyilván elmúlt, de a lelkem egy része, szomorú boldogsággal gondol vissza rá. A fél általános oda volt érte amit nem csodáltam, már akkor sem. Barna haja volt, de engem akkor is a mély barna szeme bűvölt el. Amikor a tekintetünk összeakadt a folyosón és egymásra mosolyogtunk. Szerettem...de nem gondoltam, hogy bármikor újra találkozunk. Azóta ő elballagott előttem a suliból, azután pedig én is. Valószínűleg mindketten új fejezetet nyitottunk, na nem mintha bármi is lett volna köztünk, azon a pár összenézésen kívül.
-Megjöttünk. - Nyitotta ki Kornél az ajtómat és megbökte a vállamat.
-Oh, bocsi. - Szálltam ki. A gondolataim még mindig a fiú körül forogtak..de sose fogom látni többet, ugye?...

Meghoztam az újabb részt. Sajnálom, hogy ilyen rövid lett, a következőnél majd igyekszem de most valahogy úgy éreztem rövidebb kéne. Remélem nem bánjátok.

Puszii

N