Valahol a Balatonnál °|Befejezett|°

13. fejezet

2 évvel ezelőtt...

-Mizujs? - Ült le mellém Berni az ebédlő asztalhoz.
-Semmi. - Csattogtattam dühösen a rágómat.
-Mivan, vele? - Meresztette a szemét.
-Annyira elegem van belőle. Folyton egymást bámuljuk!! De akkor vagy csináljon valamit, vagy ne nézegessen itt nekem mert leszedem a fejét!!! - Keltem ki magamból.
-Ez csak egy gyerek szerelem, majd elmúlik. - Simogatta meg a vállam.
-Ne legyél már ennyire felnőttes. - Forgattam a szemem.
-Bocs. Viszont, akkor ki vele. Mi történik azon kívül, amit most elmondtál. - Kíváncsiskodott.
-Csak szeretnék, a kérdéseimre válaszokat is kapni. - Vonogattam a vállam. Mert már hamarosan elegem lesz az pedig fájni fog. Utóbbit magamban tettem csak hozzá.
-Írogattatok már? - Kérdezte és lassan felállt.
-Nem, dehogy. Az életbe nem mernék ráírni. - Húztam el a számat.
-Most jött meg Máté, mennem kell. - Indult kifelé.
-Menj csak. - Mosolyogtam halványan.
-Ja, és Luca. - Nézett vissza egy pillanatra.
-Igen?
-Írj neki. Hidd el, megéri. - Fejezte be, és eltűnt. Elgondolkodtam azon amit mondott. A szobámba vonultam, hogy a döntésen agyaljak. Nem kellett sok idő, a telefonomat a kezembe vettem. A mai beszólásával kapcsolatban írtam neki. Fél órával később minden kérdésemre, választ kaptam...

Bekopogtam a nővérem ajtaján, három órával később.
-Gyere. - Kiabált ki.
-Ráírtam. - Közöltem mindenféle bevezetés nélkül.
-Ülj le. - Reagált gyorsan.
-Bevallottam neki. - Sütöttem le a szemem és a vállam rázkódni kezdett.
-Sshh, sírd ki magad. - Ölelt át szorosan.
-Eddig írogattunk. - Emeltem fel a fejem.
-De, hát az nagyon jó. - Kényszerítette az állam, hogy nézzek a szemébe.
-Azt írta, hogy nagyon jól nézek ki, és könnyen fogok magamnak találni mást. - És idáig bírtam, robbantam, minden sérelem ami eddig bennem volt. Minden fájdalom, szomorúság, boldogság, kételyek. Eddig tudtam bent tartani. Mindez kijött belőlem, pedig mindössze egy összetört szívű kamasz voltam, aki elvesztett valamit, valami olyat ami a szívét összetörte, és ennek most vége. Lezárult ez a korszak, el kell engednem...

Visszatértem. Meghoztam az újabb részt, egy két éve történt fontos eseményről. Mit szóltok hozzá? Valakinek ismerős? Szerintetek mi lesz ezután? Szívesen várom a válaszokat, és remélem nem okoztam csalódást.

Puszii

N