Valahol a Balatonnál °|Befejezett|°

17. fejezet

December 30.

-Mi történt? Élőben megjelent a kedvenc színészed? - Piszkálódott Ábel a kezemben lévő telefonra nézve.
-Végül is. - Feleltem halkan pimasz vigyort ejtve. A fiúk, az arcuk alapján azt vették észre harcias kedvembe vagyok, ilyenkor nem szerettek velem szembeszállni. Vigyorogva megráztam a fejem és ameddig a többiekre vártunk inkább a hátsókertbe mentem. "Fülöp videóhívást indított" jelezte ki az instagram. Elfogadtam a kérelmet, de a kamerám inkább kikapcsolva hagytam.
-Szia. - Köszönt, ezek szerint ő sem akaródzott a reggeli órákban az arcát mutatni.
-Hello. - Intettem zavarba jőve amikor nem is látott.
-Ma hova mentek? - Érdeklődött.
-Találtunk egy közeli fürdőt és a lábam is jól van, így oda megyünk. - Meséltem.
-A lábad már jól van? - És még kikapcsolt kamerán keresztül is éreztem, hogy ráncolja a homlokát.
-Hát...igen tegnap már nem vittem a mankóm, de öhmm...izé...elütött egy autó pár napja. - Böktem ki nagy nehezen.
-MIII? - Akadt ki ami megjegyzem szörnyen cuki volt.
-Mindent elmesélek majd a strand után. - Ígértem.
-Ajánlom is. - Kacsintott, egy pillanatra bekapcsolva a kameráját. A beszélgetésünkbe megint ki zavart bele? Na ki? Hát Kornél.
-Miről van szó? -Érdeklődött.
-Semmiről. - Ráztam meg a fejem és gyorsan kinyomtam a hívást. Szívesebben ütöttem volna meg és üvöltöttem volna rá, hogy ne tolakodjon ide mindig és menjen el más tájakra, de ez természetesen csak a fejembe hangzott el, kimondva talán túl bunkó letz volna.
-Hát jó. - Bólintott furcsa arckifejezéssel.
-Bocs. - Sóhajtottam mélyet, és eltettem a telefonom. Fülöp vár most egy kicsit. A család előbb volt és ők mindig itt voltak nekem, ideje, hogy viszonozzam. Láttam, ahogy a telefonom szalagján halmozódnak az üzenetek, mikor egy pillanatra elővettem, de nem vonhatta el a figyelmemet, ezért újból zsebre raktam.
-Mi a baj? - Ült le mellém Kornél és a hátát a falnak vetette, ahogy én tettem.
-Áh, semmi csak néha felcsesznek az emberek. - Legyintettem.
-Ismerős. - Mosolygott.
-Jah.
-Figyelj, beszélnünk kéne valamiről. - Tördelte a kezeit.
-Szerintem is. - Értettem egyet.
-Nemtudom mi volt ez köztünk, vagy volt-e valami, de látom, hogy valakivel beszéltél esetleg találkoztál és azóta a szemed is szerelmesen csillog. - Simogatta meg a vállamat.
-Ez ennyire látszik? - Vörösödtem el.
-Igen. - Nevetett kedvesen.
-Jajj. - Temettem az arcomba a tenyerem.
-Amúgy mi mindig inkább barátok voltunk, nem? Ez ilyen hamis érzelemhullám volt. - Vonogatta a vállát.
-Ábel nekem azt mondta látja, hogy nézek rád. És el is hittem neki. - Ráncoltam a homlokom.
-Mert ő úgy látta. Nekem is mondott ilyeneket. - Nevetett, pedig szerintem egyáltalán nem volt vicces.
-Értem. - Bólintottam. Sokáig néztem, ahogy mellettem ül és rájöttem, hogy tudom kit szeretek, hogy az igazit megtaláltam-e azt nemtudom, de az biztos, hogy most az egyszer talán tudom kezelni az érzelmeimet. Amióta megismertem azt a fiút nemtudtam elengedni, végig vívódtam miatta sok időt, de úgy tűnik nem hiába, mert kifizetődik. Hihetetlen, hogy sikerült! Magamban jót nevettem, de közben elolvadtam, ahogy arra gondoltam, hogy mélybarna szemével az enyémbe néz. Ő az a fiú akire olyan régóta várok, az akit a könyvekben csak egy betűvel jelölnek, nekem eljött és már régóta csak nem vettem észre. Megtaláltam azt akinek bármikor szó nélkül hinnék, mert nekem ő a nagy Ő.

Sziasztok! Tudom azt igértem nem lesznek részek de ez a fejezet kész volt és izgatottan vártam, hogy fogtok reagálni. Hamarosan pedig új információt hozok a könyvről amit majd a falamon láthattok. Szerintetek Luca a végén mire gondolt?
Személy szerint várom a válaszokat és azt is, hogy elkészüljek a következő részekkel is.

Ti mit gondoltok kedves olvasóim?

Kellemes estét!❤

N