Valahol a Balatonnál °|Befejezett|°

15. fejezet

December 30.

Megfogta a kezem, és mintha áramütés érte volna. Tekintetével az enyémet kereste. Elvesztem a mélybarna szempárba amik most talán engem kívántak
-Van még alakulód, vagy lehet év végére nem lesz? - Néztem szórakozottan a szemébe, az egyik régebbi írogatásunkat idézve.
-Elmúlt. - Közölte.
-Nem szeretnéd már titokban nézni? - Húztam tovább au agyát.
-Vége. - Ismételte meg.
-Végre. - Csuktam be a szemem és a megkönnyebbüléstől elnevettem magam.
-Ez ilyen boldogság? - Vonta fel a fél szemöldökét.
-El sem hiszed. - Komolyodtam el.
-És te se, hogy nekem mekkora boldogság. - Kuncogott. Nem faggattam inkább majd elmondja, ha kedve tartja.
-Haverjaiddal jöttél? - Érdeklődtem.
-Igen. - Bólintott.
-Gondolom nem fogunk többet találkozni, szóval..khmm..szia. - Inteni akartam de a kezem nem engedelmeskedett.
-Ez rajtunk múlik. - Tette fel a kezét.
-Szeretnéd? - Emeltem fel a hangom.
-Te szeretnéd? - Fúrta a tekintetét az enyémbe, és lassan elkezdett hátrafelé sétálni.
-Csak utánad. - Nevettem.
-Én igen. - Mondta és sietősen elindult.
-Én is. - Kiáltottam.

A szállásunk álltunk Fülöppel és éppen azon törpöltem, hogy a csudába köszönjek el.
-Szia. - Intett.
-Szia. - Sütöttem le a szemem. Óvatosan kinyitottam az ajtót, de az egész házba sötétség uralkodott. Összekészítettem a neszeszeremet, és a tisztálkodáshoz szükséges holmikat, majd a fürdőszobába vonultam. Sietősen elkészültem, majd mikor felöltöztem és a tükör elé álltam, a vigyorgó arcommal kerültem szembe. Kifésültem a hajam. Még egy ideig álmodoztam a mai napról, de abba kellett hagynom mert valaki kopogott.
-Ki az? - Próbáltam halkan kérdezni.
-Én. - Hallottam a nővérem hangját.
-Ja, gyere. - Nyitottam ki.
-Te ilyenkor itt? - Csodálkozott.
-Sétáltam. - Vigyorogtam.
-Miért érzem azt, hogy ennél sokkal több volt? - Vonogatta a szemöldökét mosolyogva. Na, ezért szeretem annyira Bernit, bármit mondok neki, azonnal a hangulatomhoz igazodik.
-Találkoztam vele. - Ugrottam a nyakába, de ez nem bizonyult jó ötletnek, mert éppen kezet mosott, így a víz szanaszét fröcskölt de nem érdekelt, boldogan szorítottam magamhoz a testvérem.
-Komolyan? Mármint Fülöppel? - Sikongatott halkan.
-Igeeen. - Csillogott a szemem.
-Ez meg, hogy történhetett? - Ráncolta a homlokát.
- Mindent elmesélek. - Ígértem. Az én szobámba telepedtünk le, egy párnát magamhoz ölelve meséltem el mindent, elejétől a végéig...

Szép napot!
Meghoztam az újabb részt. Szívesen várok kérdéseket, ha esetleg lenne. Köszi, puszi.

N