Catch Me If You Can - HyunChan

-*Eyes don't lie*-

Jisung, Seungmin és ChoiIn is rajta voltak a "Farkaltassuk meg Hyunjint" nevű küldetésen. Most is tudom, míg én a saját izzadságomba, kínok között fetrengek az ágyba két nyögés között az alfa nevével. Muszáj moderálnom magam. Nem egyedül vagyok a szobában, a mogyoró illatom a szagelnyomó mellett is erős és mindent átjár. 

- Hyun, ideje felkelni. - Jött oda Seungmin derekam alá simítva emeltek ülőhelyzetbe. - Sajnos most egy ideig kellemetlen lesz, de elviszünk Chanhoz. 
- Végül úgy döntöttünk, hogy ezt nem bírjuk már tétlenül nézni. - támaszkodott meg az ajtófélfának Jisung. 
- Ne haragudj Hyunjinnie. - lépett mellé ChoiIn - De a heated annyira erős, hogy ezen csak egy alfa tud segíteni. A tested lázas, a farkasod pedig megbolondult. - erre a mondatra Jisung megforgatta a szemét és kifújta élesen a levegőt. 

- Akkor Chanhoz visztek? - suttogtam Seungmin szemébe nézve, aki még mindig tartott, hogy vissza ne zuhanjak.
- Muszáj Jinnie. Le vagy gyengülve, enni se eszel. Már lassan hetedik napja csak gyógyszereken élsz és ki se kelsz az ágyból! Ez nem egészséges!
-Fogjátok meg kétoldalról és irány a furgon.  - mire Jis elengedte az ajtót és odajött a másik oldalamra.

Mint ha belülről égne mindenem, olyan fájdalmas volt minden mozdulat. Beültetett ChoiIn a furgonba Seungmin a vezető ülésbe pattant. 
- Megoldjátok ketten, ugye? - nézett az idősebb ránk.
- Persze, majd szólunk, ha van valami. - nyugtatta meg Minnie meg.
- Vigyázzatok magatokra ti meg. 
- Mint mindig Hyung! - majd azzal a lendülettel Jisung bezárta a hátsó ajtót.

...

Amikor megérkeztünk az ismerős házhoz, szívem egy pillanatra nagyot dobbant még a lélegzetemet is visszatartottam.
- Jis, akkor a terv. Bevisszük az alfa szobájába és utána pedig tárgyalunk vele. Gyorsan ellenőrizzem a kamerákat.
-  Remélem egyedül van. Semmi kedvem most verekedni. 
- Megértem Han. - kis csendben ültünk, mikor Seung megszólalt - Még van bent egy másik férfi. Hasonló korú lehet, de mást nem látok. 
- Akkor vigyük! - felém fordult - Hyun, gyere. Az alfád vár! - majd rám vigyorgott.

Nem tudom, hogy a szó, hogy az alfám vagy mi, de lábaim megindultak előre, mint ha nem fájna semmi. Az alfa erkélyére felmásztunk, habár segíteni kellett, mert az étlen töltött napok kivonták az erőt a testemből. Amikor pedig az erkély ajtót kinyitották az alfa erős kávé illata megcsapott. 
- Menj az ágyra és ülj le Jinnie. Mi ide hívjuk Chant neked. - nevetett fel kicsit gonoszan. Élvezte ahogy szenvedek. 

Az ágyba befeküdtem, az alfa aromája pedig egyenes transzba húzta a testem, legszívesebben most azonnal levetkőztem volna és meghemperegtem volna az illatos ágyneműbe. Beleremegett a lábam, ahogy a tüdőmet átjárta a szag, testem pedig nedvemmel reagált. De tudom, már így is elég nagy bohócot csináltam magamból barátaim előtt... már így is megvetnek... minden tettem miatt, amit az alfa miatt teszek...

Egy darabig néztek, Seungmin aggódva, míg Jis eléggé megvetve, majd együtt kimentek a szobából.

*Írói szemszög: *

A két omega egyenest a dolgozó szoba felé vette az irányt, majd annak nagy ajtaján kicsit megköszörült torokkal beléptek. A két alfa az asztalnál tartózkodott. Az idősebb a laptop előtt a másik pedig felette a monitort nézve. A két omegára néztek, mire Chan a laptop tetejét lehajtotta Minho pedig felegyenesedett és az omegák felé lépett.

- Nem szép dolog másnak a házába betörni. - állt fel a székből is Chan, amikor pedig Seungmin felé lepett az orrába csapott egy illat. Egy pillanatra megmeredt teste, szeme pedig cikázott, honnan jöhetett, mire Han egy oldalmosolyt villantott.
- Tehát érzed.
- Hogy mertek ide hozni egy heatelő omegát? - nézett Minho Chanra akin egyre jobban látszódott, hogy egyre nehezebben kap levegőt. Ingjén a nyakkendőt megigazította, megköszörülte a torkát.
- Túl rég óta szenvedett és már nem bírtuk tétlenül nézni, hogy emiatt az alfa miatt szenved. - mutatott rá Jisung Chanra - Teljesen a megszállottja lett.
- Miért nem adtatok neki fájdalomcsillapítót és hagytátok volna? - húzta fel a szemöldökét Minho és közelebb lépett Jisunghoz.
- Nem használt már semmilyen gyógyszer és már több mint egy hete tart. Azt mondták, hogy egy alfa tud rajta segíteni. 

- Hogy hívnak titeket? Vattacukor és Szederke? - kérdezte Minho gúnyosan, de valami a szeder illatúba megfogta. Életében nem érzett még ilyet. Egyszerre volt édes és savanyú illat, és az ő menta illatával úgy passzolt össze, mint a meleg nyári napon egy hűsítő ital kettejük egyvelege. Az alfa a szájában összefutott a nyál, de muszáj volt koncentrálnia.
- Jisung vagyok. - lépett az alfa elé - Ő pedig Seungmin.
- Akkor most már tudom majd a neveket, akik visszahozták nekem Hyunjint. A tulajdonomat.

Seugmin Jisungot tartotta, látta rajta, hogy állkapcsa megfeszül és ökölbe szorítja a mancsait.
- Ne beszélj Hyunjinról úgy, mint ha az egy tárgy lenne!
- Mert nem az? Az én tulajdonom! Megvettem a Dark Dreamből! - Emelte fel a hangját - Elhoztam, hogy ne kurvaként kelljen dolgoznia...
- De te magad is azt tetted vele... annak dolgoztattad. - szemei szinte izzottak és az idősebbnek ment, mint a darázs. Már bemosott volna az alfának de Minho megfogta karjánál fogva.
- Nem, mint ha nem élvezte volna. - köpte oda Jisungnak Minho. - Fogd vissza magad, még mindig két alfa nagyobb fölényben van 2 omegával szemben. 

Nem tudta Jisung mi történik a testében. Az alfa érintésére teste megborzongott, az alfa menta illata az orrába kúszva, ellazított az izmait. Seungmin csak távolról nézte, ahogy társa lassan lenyugszik. 
- Térjünk a lényegre. - ment oda Chan mellé Seungmin. - Segíts kérlek a barátunknak - mire az bólintott. 
- Hol van? - húzta fel a szemöldökét Bang Chan. 
- A szobádban vár rád. Tudja mi lesz vele. 
- Értem. Ez esetben. Lee Know, kisérd ki az urakat és te is hazamehetsz mára. Ha egyéb fejlemény lesz, szólok.
- De Chan... a rutod...
- Valószínűleg az illatától hamarabb kezdődik majd. Egyelőre rakasd át a megbeszéléseket, amik vártak volna. 

- MI? E-erről nem volt szó, hogy neki is most lesz a rutja... Bánthatja Hyunjint...
- Nyugi Szeder baba. - simított végig Jis karján, még el nem engedve azt - Tudja uralni a farkasát... Ugye Chan? - majd fejét csóválva az említettre nézett.
- Majd meglátjuk. Akkor szép estét nektek. Ne haragudjatok, hogy nem kísérlek le titeket. Rám vár egy kielégítendő omega... 

Az alfa vehemens léptekkel megindult a hálószobája felé, majd kicsit időzött a szoba előtt, bekopogott majd kitárta a falapot. A mogyoró illat azonal megcsapta orrát maga után bezárta mindent, a sötétségben csak az illat felé ment, az orrában pedig nem kellett csalódnia, egyenest az ágyához ment, végigsimított egy combon. Kiengedte feromonjait, amitől azok megremegtek egy hatalmas sóhaj kíséretében.
- Hát újra elkaptalak Mogyorócska. - vándoroltak ujjai egyre feljebb egyenest a feneke felé - Szegény omegácska, az alfa csomóját akarja? Már most milyen nedves vagy - az ajkaiba harapott - Csak nem miattam? Hiányoztam?
- Chan... Alfa...
- Könyörögj, mint legutóbb, és enyhítek a fájdalmadon.

- Kérlek...