Catch Me If You Can - HyunChan

-*Middle Of the Night*-

Frusztráltan tördelte Hyun az ujjait, érezte tenyere izzadni kezdett ...
- Jinnie, mióta nem voltatok együtt Channal? - nézett rá Lix, majd abbahagyta ujjai tördelését.
- Huh? Ezt ho-honnan veszed? - pislogott a szőkére.
- Idegesnek látszol és gondterheltnek. Ugye tudod, hogy nem árt a babának már? Minden rendben van, ha kicsit egymásnak estek - vigyorgott el a fiatal anyuka.
Pislogva nézett a kerekedő pocakjára Hyunjin majd vissza Lix szemébe.
- De mi van, ha nem akar így?
- Ugyan, láttam mi van köztetek. Nem így viselkedne, ha nem akarna. Minden rendben lesz. - simított a karjára.

Sok apró témát átbeszéltek az este alatt, Lix pedig megmutatta a még terhes omegának, hogyan is kell tisztába tenni egy babát, mire is vállalkozik majd, amit Jis kuncogva figyelt távolról.

...

Hyunjin és Jisung alaposan elfáradva indult haza, örültek a kismama-baba partinak, de az alfájukért folyamatosan aggódtak. Ugyan mikorra érnek haza, mennyire lesznek becsípve, ugyan a kanapén alszanak-e.

Hazaérve Hyunjin a nagy házba, kényelmesen megfürdött, majd puha ágyába bújt, elővette a Chantól kapott telefont, de szomorúan konstatálta, hogy az alfa nem kereste. Idegeden szusszant fel majd a készüléket az ágy melletti éjjeliszekrényre szinte levágta, mire az nagyot csattant. Hiába érezte, hogy az alfának jár egy pár szabad óra, hisz csak egy baba születését ünneplik, de még is. Rég nem érintette már úgy az alfát, ahogy teste kívánta és ez kicsit hisztissé tette.

Nagy nehezen sikerült álomra hajtani a fejét, de az éjszaka közepén felkelt. Nem telt el csak pár óra hossza, de ahogy kiment a mosdóba és visszafeküdt nem jött újra álom a szemére, csak forgolódott.
Idegesen kipattant újból az ágyból és a konyha felé vette az irányt miután hasa megkorrant. Valami édesre vágyott, és kutakodni kezdett a szekrényekbe, mikor tudatosult benne, amit szíve kíván az nincs egyik polcon se.

Nem volt sehol mogyorókrém. Szinte hisztérikusan topogott a konyhapulton, szeméből a sós könnyek pedig potyogni kezdtek a sok hormon miatt, mire az ajtó nyitódni kezdett.
Chan lépett be spiccesen nem épp stabil léptekkel a beesve a küszöbön. A lábáról a cipőket valósággal lerúgta, majd kérdőn nézett a konyhából szűrődő világosság felé. Még fellenne párja? Ennyire hiányzik neki?

Belépve a helységbe egy könnyező omegát látott mire szíve összehúzódott, teste pedig félig kijózanította és odaszaladt hozzá.
- Mi baj szívem? - karolt át kedvesét és hátát kezdte el simogatni, mire Hyunjin az alfa féltő karjai közé fordulva belebújt mellkasába és tovább szipogott. Mélyet szippantott az édes kávé illatból, de még ez sem tudta lecsillapítani teljesen potyogó könnyzáporát.
- Nincs itthon Nutella. - mire az alfa meghallva ezt, próbálta elfojtani nevetését, de egyben kétségbe is esett, hogy hogy tudja majd lenyugtatni az ő kedvesét ezesetben.
- Oh. - puszilt a fejére. - Azt hittem valami nagyobb baj történt. - mosolyogta el magát.
- Ez nagy baj! Mert nagyon szeretném! - szipogta tovább hisztérikusan, mint ha a világ omlott volna össze emiatt. Mire Christopher lágyan eltolta magától, állánál fogva felemelte az omega arcát letörölte könnyeit és rá villantotta megmentő mosolyát.
- Mit szólnál, ha elmennék neked Nutelláért az éjjelnappali boltba? - majd a kismama szemei felcsillantak.
- Megtennéd értem?
- Érted bármit szerelmem. - húzta újból egy ölelésbe, majd eltolta és a nappaliba vezette.
- Maradj itt, én pedig mindjárt jövök.

Vicces volt, amikor Chan még bizonytalan léptekkel nekiiramodott az ajtónak, saját lerúgott cipőjébe majd felbukva a falnak támaszkodva bújt bele a lábbelikbe és elindult az éjszakába.

Kint a levegő talán még jobban józaníthatta, a hajnali hűvösség, amely átjárta az utcát, mire elért a 0-24-es boltba. A polcok mellett bizonytalanul haladt, de mikor megtalálta a keresett kincset hatalmas vigyorral az arcán futott a pénztárhoz kifizetni kedvese éjjeli nasiját.