Catch Me If You Can - HyunChan

-*Do or Die*-

5 nap... 5 nap telt el mióta a heatem kezdődött. Volt, hogy az éjszaka közepén mentem a fürdőbe könnyíteni magamon, újból és újra az alfára gondolva. Annyira hatása alatt voltam feromonjainak mint valami drogos. Legszívesebben minden tartásom eldobva fejvesztve dobtam volna magam oda az neki.

A fájdalom és a kéjes érzés felváltva futott végig a gerincemen.
- Már nem vagy olyan elviselhetetlenül édes mogyoró szagú. Lassan véget ér. - mondta oda nekem Jisung a fejemre simítva miközben magzatpózban feküdtem. - Jobban érzed magad?
- Már nem fáj annyira és talán, mint ha éhes lennék. Ne haragudj Jisung, hogy ennyire elviselhetetlen vagyok a napokban.
- Ugyan Jinnie - mosolygott rám azzal a széles barátságos mosolyával. - Velünk is előfordul, hogy kissé túlságosan elragad minket az ösztön. Pár havonta pedig kibírjuk. De örülök, hogy mindjárt vége.
- Én is... - szusszantam fel - már tényleg tölteném hasznosabban a napokat.
- Ezután meg ne lássalak a konditerem közelében!
- De Jiji! Ezaz egyetlen, ami... - majd elfojtottam magamba mindent. Minden, ami lenyugtat, ami eltereli a figyelmem, amivel erősebbé válhatok.
- Menthetetlen vagy. De csak azt akarom, hogy jól legyél.
- Köszönöm Ji, hogy aggódsz.

Hál'istennek másnapra teljesen tünetmentes lettem, a heatem elmúlt. Újból éreztem a hűvöset, újra úgy éreztem, hogy tisztán tudok gondolkodni. Végre pedig szilárd étel után kívánkoztam 5 nap után nem pedig az alfa koktél után.

...

Lassan másfél hónapja, hogy a heatemnek vége lett. Szerencsémre, hogy az csak három havonta jön elő így a következőt egy időre elfelejthetem. Járogattuk Felixékhez, a fiatal omega nagyon barátságos volt, kezdtem nagyon meg is kedvelni. És Changbin, mint jó kiskutya követte szerelme minden kis mozzanatát. Szinte vágni lehetett a köztük lévő szexuális feszültséget.

Jisung pedig... továbbra is fenntartotta a tisztet távolságot az Bintől, miszerint ő még is csak alfa. Az alfák megbízhatatlanok, vigyáznunk kell vele is. De én kicsit jobban elengedtem magam mellette. Nem féltem már tőle, nem tartottam attól, hogy bármilyen hátsószándéka lenne velünk.

Egyik nap miközben a reggelim falatoztam az asztalnál, Jisung pedig mellettem kortyolgatta kávéját. Miért kell az alfának is kávé illatának lennie? Miért kell minden reggel, minden kávézóban, minden pékségben eszembe jutnia?

- Jisung! - rontott oda hozzánk Seungmin kezében a telefonnal.
- Felixet elvitték Changbintól.
- Mi? - kerekedett ki a szemem és leraktam a villát is a kezemből.
- Te. Edd meg. Erőt kell gyűjts! - rontott oda Jisung. - Ha végeztél indulunk.

Szinte másodpercek alatt befaltam a rántottám és kabátot kaptunk és a furgonhoz siettünk. Jisung szinte a sebesség limitet nem ismerve száguldott a Seo házhoz. Távol leparkoltunk és hátsóajtón besiettünk.

- Changbin? - néztünk a síró alfára, mikor a nappaliba értünk.
- Mi történt Binnie? - kérdeztem aggódva és leültünk köré.

Letörölt pár könnyet magáról.
- Lixit ma reggel elvitték. Épp megbeszélésen voltam Ranonál, mikor azt mondta... - hüppögött fel - Tökéletes örömfiú lenne Lixiből, már korábban felfigyelt rá. - szemében mérhetetlen aggódást fedeztem. - De nem tehettem semmit. Mire hazaértem nem volt sehol. - hüppögött fel jobban - Segítsetek nekem onnan kihozni. Nem akarom, hogy bárki hozzá érjen.
- Chh. - cüncögött fel Jisung. - A nagy, erős alfa... Így vigyáz az omegájára.
- Jisung, ne légy ennyire kegyetlen. - rivalltam rá.
- De ez az igazság. Mind egy. Még is mi a francot tehetnénk? Valamelyikünk ajánlja fel magát helyette? Vagy mit vársz el tőlünk?
- Én vállalom. - mondtam határozottan. - Hátha fel tudom használni a V kártyám a cserében.
- Te normális vagy? Azt hiszed a szüzességed ennyit ér?
- Megpróbálhatjuk... - mondta Seungmin. - De azzal, hogy besétálsz a Dark Dreambe azzal besétálsz a farkasok barlangjába.
- Meg tudom védeni magam.
- Hyung, ki tudja hány alfa lesz ott...

- Aki nem mer, az nem nyer. Na. Mikor nyit a kóceráj? Hogyan találom meg Ranot? - néztem Changbinra, aki egy kicsit lenyugodott.
- Este 10, akkor nyit. De Ranohoz el tudlak vinni.
- Akkor induljunk.
- Köszönöm Hyunjin. - simít a kezeimre.
- Komolyan nem értelek Hyun. - csóválta meg a fejét.

Habár Felixet és Changbint nem ismerjük annyira régóta, de a szerelmük az én jéggé dermedt szívem is megindította. A remény. És ezt vissza akarom hozni. Az omegáknak is jár happy end... És nekem is...

De nekem mi a boldog vég?

Changbin kocsijába ültem.
- Sokkal tartozok neked Hyunjin...- suttogta nekem miközben indította az autót. - Nem tudom, hogy tudnám meghálálni...
- Ha egyszer, Felixel terveztek babát... Örömmel vállalnám a keresztapa szerepet.
- Oh. Ez lenne a legkevesebb. Lixi annyira megkedvelt így is titeket.
- Ahogy mi is titeket. - mosolyogtam rá lágyan az alfára.
- Kivéve Jisung. - mosolyodott el keserédesen.
- Jis, kissé bizalmatlan az alfákkal a sorsunk miatt.

- Megértem. Nagyon sokan úgy bánnak veletek, mint ha csak játékok lennétek. Egy lyuk...- sóhajtott fel. - De nekem Lixi a mindenem. Az ok amiért hazamenjek. Az én kis hercegem, akit mindig boldoggá akarok tenni.
- Igen Binnie. Ezt látom én is. Jisung pedig nem hisz a szemének se, hogy te kivétel vagy.
- Hm...- markolta a kormányt és idegesen ütögette minden alkalommal mikor meg kellett állnunk. - Tudod, hogy gyakorlatilag most a fekete piacra készülünk?

- Tudom. Eladsz egy omegát, egy másikért cserébe. Legalább, ha kijövök onnan, otthonosan fogok mozogni, ha kihozzuk a többi ártatlant később.
- De most, amire készülsz, őrültség szerintem is.
- Őrültnek születtem, Binnie- nyomtam felé egy féloldalas mosolyt majd megrázta a fejét. - Meg ne halljam, hogy értem aggódnál. Felixet kihozod, boldog leszel újra.
- De te...
- Én meg majd kitalálok valamit.

Megálltunk egy régi emeletes társasházakkal teli utcában.
- A Dark Dream ez alatt lesz. - leparkolt a járdaszegélyre - Jól meggondoltad ma...
- Igen. - még ki se mondta már választoltam neki.

Kiszálltunk majd egy ajtón bement Binnie, követtem őt a sötét folyosókon, amikor lefele vette az irányt a lépcsőkön. A rozoga falakat felváltották, modernebb elemek, újabb minták és festés. Majd egy fekete kétszárnyas ajtó elé értünk. Egy pillanatra megállt Changbin.
- Innentől akkor, nincs visszaút Hyun. Felkészültél?
- Hyung, erre nem lehet felkészülni. Szerezzük meg az omegádat. - mosolyodtam el, majd benyitott.