Catch Me If You Can - HyunChan

-*Dramarama*-

Hetek teltek el, Seungmin és és Jisung azon voltunk, hogy előkészítsük a tervet. Voltam át Felixnél is, akinek már a hasa már látványosan dudorodott. Az alfája igazán példás, minden egyes sóhaját körbe ugrálja. Jisung pedig pár naponta jár az alfához... Mondanom se kell, teljesen megváltozott. De talán jó irányba. Én pedig próbálom elnyomni minden köteléket Channal, nem rá gondolni. De tudom, hogy Jisung oszt meg vele rólam információkat, mert Seungmin szokta kérdezni és áradozik, Chanról is, hogy megint kérdezősködött. Aggódik miattam. Chh, de cserébe kaptunk egy alaprajzot. Végre valami hasznukat is vesszük.

Szokásos napnak ígérkezett volna, csak a kiskapukat, esetleges gyenge pontokat akartuk kikutakodni, amikor felülve az ágyamon elfogott a hányinger. Szám elé téve a kezem rohantam a mosdóba kiadva az előző napi adagot.
- A kurva istenit. - nyögtem fel a vécének támaszkodva.
- Minden rendben van Hyun? - kérdezte aggódva Jisung.
- Ja persze, csak elronthattam a hasam. - mondtam elfúló hangon újabb adagot kiadva magamból.
Majd görnyedve felegyenesedtem, mikor már úgy tűnt jobban vagyok. Hidegvizet lassan kortyoltam, majd megmostam a fogam. Kilépve a fürdőből, szerintem úgy nézhettem ki, mint egy élőhalott mert Seungmin odaszaladt hozzám.
- Hűű Hyunjin! Szörnyen nézel ki. Mi a baj?
- Szerintem elronthattam a gyomrom - fogtam hasamra fájdalmasan.
- Gyere elkísérlek ChoiInhez, neki mindenre van gyógyszere. - majd bólintottam és óvatosan húzni kezdett. Úgy kísért le a vattacukor illatú, mint ha bármikor lezuhanhattam volna a lépcsőről. Kicsit túl liheg egy apró gyomorrontást.

Bekisért ChoiInhez aki már a reggelit készítette, mikor ránk pillantott.
- Jó reggelt! - mosolygott fel, de szája görbülete azonnal átváltott aggódásba, amikor meglátta nyúzott arcom. - Te jó ég Hyunjin. Mi a gond?
- Az imént hányt. Azt mondta elrontotta a hasát. - beszélt helyettem Seungmin.
- Jó-jó, Seungmin nincs nagy bajom, beszélni én is tudok. - sóhajtottam fel, levette a fedőt az imént elkészült ételnek és elfogott egy undor, ami eddig sosem a szagra, ami az orromba kúszott.
- Hyung, bemegyek a mosdóba, mert megint úgy érzem, ha tovább maradok... - majd már rohantam újból a fürdőbe. Aggódó tekintetek szegeződtek rám, de berontva a mosdóba újból kiadtam magamból azt a kevés vizet is, amit ittam.

Kis idő után kopogást hallottam.
- Hyunjin, bejöhetek? - szólt ChoiIn - Hoztam gyógyszert.
- Gyere. - vártam támaszkodva a mosdókagylónak.
- Hoztam B vitamint, az jó a hányingerre, pro biotikumot a pocidra és ezt - nyújtotta a rózsaszín hosszúkás dobozt, amitől kikerekedett a szemem.
- Ez? - néztem fel és pislogtam értetlenül.
- Muszáj megcsinálnod, mert most ez is benne van a pakliba...
- De hisz én fogamzásgátlót...- mikor jött a felismerés - Bazdmeg! - néztem hyungomra riadtan és kikaptam a kezéből a dobozt. - Nem. Nem. Nem...

Mióta Chantól megszöktem azóta nem szedtem semmi féle fogamzásgátlót, mert úgy voltam fölösleges, nem leszek én utána alfával. De nem volt betervezve az elnyúlt heatem ami alatt ez a dolog meg se fordult a fejembe....

- Minden rendben lesz drágám, akkor is, ha pozitív. - rakta a kezét a vállamra.
- Hyung, kérlek... i-itt maradnál velem? - néztem rá boci szemekkel.Remegő kezekkel nyitottam ki a terhességi tesztet.
- Persze.

Bevettem a gyógyszereket, amiket adott lassan hidegvizet kortyolva és elfordult míg rápisiltem a tesztre. Idegtépő volt, leraktam a csap mellé és idegesen leültem a wc tetejére. Kezeimet a hajamba túrva ültem előre görnyedve, hyungom pedig hol engem nézett hol a tesztet, majd egyszer csak közelebb ment hozzá.
- Jinnie, már van eredmény. - felnéztem szemeibe, láttam próbálja keresni a szavakat.
Felálltam és közelebb mentem, de azt hittem ott esek össze. A teszten egy jól kivehető plusz jel virított. Legszívesebben ordítottam volna idegembe.
- Faszom...Ez nem lehet igaz! - majd remegve megfogtam ChoiIn kezét. - Hyung, kérlek, ne mond el ezt senkinek, még ne... kérlek... - eredtek meg sós könnyeim arcomon.
- Shh - ölelt át az omega - Nem mondom el ne aggódj majd, ha te készen állsz majd elmondod nekik. Most pedig - engedett el - Szedd össze magad kicsit. A többiek számítanak rád. Ne gondolkodj ezen, koncentráljatok a feladatotokra. - mire megráztam a fejem és letöröltem a könnyeimet. A tesztet ChoiIn betekerte törlőkendőbe és zsebre rakta. - Ezt én elintézem. Egyelőre ne vedd biztosra az eredményt, elég régi már a teszt. Intézek még párat amíg ti tárgyaltok.
- Köszönöm. De tényleg... - majd mosolyogva rám nézett és kinyitotta az ajtót és visszament a konyhába a többiekhez.

Úgy döntöttem kihagyom a reggelit, habár az émelygés elmúlt, de az idegtől amúgy se csúszott volna egy falat se a torkomon. Helyette bementem a dolgozó szobánkba és a tervrajzokat próbáltam értelmezni, ne azzal teljen el az idő.
Mire már a többiek csatlakoztak mindenki az egészségem felől érdeklődött, de amint megmondtam, hogy már nem érzem magam rosszul és elmúlt a hányingerem is azután úgy folytattuk a napot, mint ha semmi baj nem lenne.

Próbáltam nyugodtnak látszódni, de ha tehettem volna akkor lerágtam volna az összes ujjamról a körmöt, ezért amivel csak lehetett tereltem a figyelmem, másra összpontosítottam.

- Itt a fő bejárat ezen vitt be engem is Changbin - mutattam a papíron - Az a baj túl sok béta őriz, és a hely tele van alfákkal éjszaka, így mindenképpen nappal kellene menni. Akkor nincs sokmindenki, de nagyobb az esélye az elhasalásnak.
- De ez az alagsorba van, nem? - nézett rám Jis.
- De, éppen ez az előnye. Ha lecsapjuk az áramot az egész helyen korom sötétség lesz. Ez előny és hátrány is lehet nekünk.
- Ha áram nem lesz, teljesen vakon lesz mindenki, kész öngyilkosság. - sóhajtott fel Seungmin - Az omegák bent rekedhetnek és én se tudok segíteni kamerákon keresztül.

Nem sok mindenre jutottunk, túl sok vakfolt volt és sehol egy másik bejárat sehol egy csapóajtó, semmi, ami segített volna minket.
- Fiúk - nézett rá az órájára Jisung - Ha lehet én mennék, van egy elintézni való dolgom.
- Minhohoz mész? - kérdeztem rá míg fülig vörösödve bólintott.
- Elhívott vacsorázni és... - mire kiengedtem a tüdőmbe rekedt levegőt.
- Menj. De védekezzetek! - nyeltem egy nagyot - Aztán mond meg neki, ha bántani mer, velem gyűlik meg a baja!
- Jól van Jinnie! - mosolyodott el majd szedte is a virgácsait és kirohant.

- Akkor itt fejeztük be mára. - csukta össze laptopját Seungmin.
- Én még kérek ChoiIntől gyógyszert- mire bólintott kimentem majd szememmel kerestem az említett omegát akit egy kis idő után megtaláltam.
- Jinnie, hogy érzed magad? - mosolyodott el.
- Jól, sikerült beszerezni?
- Igen. Több fajtát is hozattam. - simított a kezemre - Izgulsz? -mire bólintottam.
- Habár minden amellett szól, hogy ezek is pozitívak lesznek.
- Azért menjünk biztosra.

Bementünk a fürdőszobába, gyorsan mind a háromra rápisiltem és együtt vártuk a teszt eredményeket. De már kettő pozitívvá vált, meg sem várva a harmadikat idegesen túrtam a hajamba.

Basszus terhes lettem.

😈
Számítottatok erre? 👀

Kis plusz info:

Nem biztos, hogy tudom tartani ezt a heti 2 részt. 😢 Bármennyire is akarom.

Sajna új munkám lett, egyenlőre betanuló fázisba vagyok, de ez így jobban le is fáraszt illetve kicsit másabb a beosztásom is. Kevesebb idő jut itthon jelenleg.

Szóval ne haragudjatok, de jövőhéttől jó eséllyel heti 1-re csökken az új részek száma, amit remélhetőleg tudok is tartani.
Remélem nem haragszotok. 🙁

Angel Chan Lover