Catch Me If You Can - HyunChan

-*Crush*-

Könnyekkel küszködve ballagtunk a furgonhoz egyenest haza. A családomhoz.

Beérve az ajtón, mindenki úgy bámult bennünket, mint ha csak leprások lennénk. Kissé megfeszültem, kínosan éreztem magam, tudtam megint testem minden féle kisebb nagyobb seb, harapás, lila folt borítja. ChoiIn megpillantott bennünket majd odaszaladt hozzánk. Ő az, aki sosem ítélkezett. Most is hatalmas mosolyával várt.
- Hyunjin drága! - vont egy nagy ölelésbe az idősebb omega. - Hogy vagy? Minden rendben ment úgy látom. A farkasod lenyugodott. Ez az illat pedig. Az alfa jó munkát végzett rajtad. - majd Jisung fele figyelt, aki azonnal elkapta szemét amikor pillantásuk tallákozott. Jisung húzta fülét farkát tudta, hogy ChoiInnak jó szaglása van és simán megérzi a másik alfát is. - Jisung. Te veled is minden rendben? - mire ő csak bólintott, szemét lesütötte, de odament hozzá és vállát megveregette - Látod, nem kellett volna Hyunt ennyire bántani miatta. Csak idő kérdésed volt neked is.
- Felmegyek Seungminhoz. - motyogta majd megindult a szobánk felé. Kis vártatva követtem én is. Bekopogtam és amikor hallottam, hogy jöhetek bementem a két omega társam mellé.
- Ti ketten... - sóhajtott fel - Szerencsések vagytok.
- Mi? - néztem nagy szemekkel, honnan tudhatná Jisungot?
- Mi-mi? Miért Minnie? - rebesgette felé a szempilláit értetlenül.
- Bűzletek az alfáktól, nem mellesleg Hyunjinnak elmúlt a heatje, te pedig a kamerák előtt estél neki a másiknak...- mire Jisung a szája elé rakta a kezét hatalmas szemeket villantva - A biztonság kedvéért mikor elmentél, még néztem a kamerákat, minden rendben van-e vagy menteni kell téged. De ... - sóhajtott fel - Láttam, hogy ura vagy a helyzetnek.
- Te... Te láttad? - dadogott idegesen.
- Ohh! - néztem rá perverzen - Csak nem kukkoltad őket Minnie?
- Nem, dehogy is! Csak annyit láttam, hogy az alsó szobába húzza miután mindkettőjük nadrágja eléggé láthatóan szorított... A többit pedig kitaláltam. -fordult a szeder illatú felé - De te jó ég annak az alfának még is mekkora, hogy a nadrág ennyire...?
- Ne tudd meg... - vörösödött el a kis mókus.
- Héhé, ejtsük a témát. Jisung, kérlek. Fékezd magad. - fogtam be az orrom jelezve, hogy a szeder illata egyre erősödik.
- Upsz! - kuncogott fel. - Asszem megyek lefürdök.
- Jó ötlet. Ajánlom mindkettőtöknek. - intett ujjaival.
- Rendben Seungmin. - mosolyogtunk egymásra.

Esküszöm az este arról szólt, mint ha kislányként pizsiparti keretébe pletykálnánk ki az alfákat. Jisung Minhoról áradozott és mesélt miket csináltak. Nyilván a túlfűtött részeket kihagyta, de azért pár nap kihagyás nekem is volt. Én pedig sóhajtozva figyeltem ahogy a barátom áradozik Seungmin irigységé néha pedig érezhető volt egy- egy csípősebb beszólásán.

Másnap, amikor felkeltünk, szokásos reggeli rutinom mellett - ami az órákig való kávézás és előre meredés a semmibe- most be lettem hívva a dolgozó szobába.
A hosszú asztal mellett egy pár omega ült csendben, Seungmin pedig az asztal főn laptopjával.
- Nos míg ti házon kívül voltatok, az eredeti tervek szerint kutakodtam a Dark Dream után.
- Megint visszatérünk az omega felszabadításokra. - csapta össze kezeit Jisung izgatottan.
- Igen, csak elég nehéz volt úgy, hogy az egyetlen ember, aki járt is ott nem volt itt. - nézett rám egyik szemét felhúzva.
- Nem ismerem teljesen az épületet csak ott, ahol voltam.
- Lehet elég lesz. - gondolkodott el Han.
- Nem... - túrtam szőke hajamba. - Az épület sokkal, de sokkal nagyobb ki tudja hány olyan dologgal, amit én nem tudok.
- Az a baj, hogy én sem találtam sok mindent. A cég nincs bejegyezve.
- Nyilván feketén működik. Ez egy kurva futtató. Rano jól megcsinálta és mivel ő az elnök nem is fogja soha kivizsgáltatni. Ergo gondok nélkül üzemelhet.

- Mi lenne, ha...? - gondolkodott el Jisung mire mindenki ránézett - Ha Changbin segítségét kérnénk megint?
- Nem! - csaptam az asztalra. - Az omegája terhes te pedig ilyet csinálnál? Ha elkapják, hogy ilyen információkat csempész a kölyke apa nélkül nőhetne fel, Felixel meg ki tudja mi lenne nélküle. Nem akarok nekik ártani...
- Akkor Minho? - majd furcsán felhúztam a szemöldökömet mikor kimondta az alfa nevét. - Mi az? - nézett rám vissza értetlenül.
- Te megbíznál benne? - majd kávémba kortyoltam.
- Igen... Azt hiszem.
- És szerinted Chan mellett megtudná csinálni?
- Őt is bevonnánk. - vágta rá azonnal.
- NEM! - csaptam le a bögrét a kezemből az asztalra. - Egy alfa épp elég és sok is! Nem akarok mást is belekeverni.
- Félted?
- Hogy tessék? - húztam fel a hangom és Jisungra néztem.
- Chant... - Nézett rám Minnie.
- Hogy mi van?
- Gyerekes vagy, a szemedben látszik minden. Megyek beszélek velük, ha akarod, ha nem! - majd felállt az asztaltól Jis és kiment a szobából, mire megforgattam a szemem.
- Hyunjin, meg kell értened, hogy most minden segítség lehetőséget meg kell ragadnunk. - rakta a vállamra Seungmin a kezét.

A teremből mindenki kiszállingózott, én pedig ott maradtam a bögrémmel és az alján lévő fekete koffein nektárral. Nem akartam az alfával akár egy légtérbe se lenni.
Bármennyire is volt jó, bármennyire is éreztem egyre közelebb magamhoz. De így lesz jó, hogy szabad maradok, nem pedig hozzá láncolva.

Egy ilyen világba meg lenne kötve csak a kezem mellette.

...

Jisung visszatért órákkal később a házba. Én meg a szokásos frusztráltságom próbáltam levezetni a kondi gépekkel, amikor lépteket hallok magam felé közeledni. Egy csupamosoly Jisung mentától illatozva áll előttem.
- Igent mondtak, segítenek nekünk! - mondta ezt csillogó szemekkel.
- És ehhez be kellett vetned minden bájad? - mondtam félig felhúzott szemöldökkel.
- Naa. Ne gúnyolódj Jinnie. Az csak már a jutalom volt! - Nevette le magát.

Sosem tudtam volna ezt elképzelni róla az, aki alfákat öl és ver, hogy omegakat mentsen meg, most egybe nyakig beleesve valakivel viccelődik ilyenekkel.

Megvillantottam fogsorom felé. Majd folytattam a váll erősítést.
- Hyunjin. - váltott komolyabb fejet. - Minden rendben lesz. Érzem. Szereznek nekünk egy csomó információt, mi pedig kiötlünk egy tervet és kiszabadítsuk azt a sok omegát.
- Nekik mi okuk van hozzánk csatlakozni? Mi okuk van segíteni nekünk? - hagytam abba egy pillanatba mindent, hogy a gép se csattogjon. Egy darabig láttam, Jisung keresi a szavakat, de aztán megtörte a csendet.
- Egyikőjüknek se tetszik, hogy Rano egy ilyen nagy pozícióba került és mellette ilyen piszkos üzleteket űz. Ez rabszolga kereskedelem és az a pasi egy strici! Egy ilyen ember az ország feje?
- Erről én tehetek... - néztem a földre. - Ha Chan nem visz szobára, akkor talán Chan nyerte volna a választást.

- Mert ő jobb lett volna? - rakra keresztbe a kezét - Hm?
- Nem tudom, de biztos. Chan lágy is tud lenni, tisztességes, de Ranoba semmi tisztesség sincs! - mire csak mosolygott rajtam a velem szemben álló, mikor újabb léptek hallatszódtak. A lépcső felé fordítottuk a fejünket és ott volt ChoiIn.
- Fiúk, jöttök enni? Mindenki az étkezőbe van már. - mire bólintottunk. Megtöröltem az arcom vizeskendővel és mentem utánuk.

Hiányzott ez a nagy családi közeg, de mint ha már valami megváltozott volna... Ahogy ránk néznek most már kettőnkre... Csak Seugmin volt az, aki elfogadta a helyzetet és nem ítélkezett felettünk. Talán még jól is jön, hogy van pár alfa barátunk...