Kábán állok,
Tántorgok
A kórház folyosóján, körbe-körbe.
Várom a nővért,
Kinek ezer dolga van, de valamelyik mégis fontosabb, mint fogadni engem.
Karomból a padlózatra ömlik a vér.
De hozzám se szól.
Neki más dolga van.
"Mások szarabbul jártak"- mondta flegmán, mikor bejöttem.
Pár órája várok már.
És még ez Magyarország legjobb állami kórháza?
Szánalmas.
Ugyanakkor tipikus.
Mindenki engem néz,
A spanyol család is, kiknek – ha jól értettem – egyik fiatalabbika
Leesett egy hintáról. Pofára.
Pedig vakációnak indulhatott az egész,
Csak szegény lurkó túl önfeledett volt.
Mint én amikor veled beszéltem.
De már mindegy is, hiszen neked "szarabb".
Ideér a nővér.
Szóra méltat.
Gyere – mondja.
Megrázom a fejem.
Nekem már tényleg édesmindegy,
Csoda, hogy eddig nem véreztem el.
Talán működött a rögtönzött nyomókötés.
El is indulok fel.
Fel a lépcsőn,
A kórházat bekebelezőn.
Lekezelőn
Nézek most vissza rátok.
