Én

Verebek

A kölesgolyók lerepülnek
A pad magasából
Egészen a földig.
Mámorosan repülnek a verebek
A hirtelen szabadságtól.
Ide-oda ugrálgatnak
Kalimpálnak, verdesnek.
Kicsi szívük megmelengedett'
Ott, hol eltűnt árnyak kerestetettek.
Röptük alant
Csőrük rövid,
De kivájják szemét annak, ki meghátrál,
Igét kántál.
Mert ez nem a módi mostanság
A szép szavát
Hallgatva a banyának
Megrázkódik öklöd, szárnyuk.
Eltűnik a holdvilág
Nem marad más immár,
Csak a város bakacsin setétje.