Az ablaküvegen szánkózó cseppek
Versenyt futva loholtak egészen a peremig.
Táncot jártak, tettek-vettek
Egészen a láthatatlan veremig.
Kerge, önfejű népség,
Ki a heves táncok közepette
A veszély mélységét nem észlelte.
Gyanú, szépség, áhítat.
Pár perccel később már csak egy-kettő indult útnak.
A többi, a mámoros napon bájt itat
Kedvesével. De kútnak
Beszél az összes, mert a cseppférjek tüzesen helyt állnak.
Kábák a párok, majd fellobban lángjuk.
Részecskék fájnak,
A forróság erős, most mind elhagyják párjuk.
Várjuk,
Várjuk most mind,
Hogy a lángoló, maró tűz, hogyan végez az eső szülötteivel.
