Az autónk világgá ment

12. Fejezet

Privát telefonbeszélgetés szombat este 17:00-kor:

– Greg, azt mondtad, hogy mára készen leszel. Én álltam a szavam, tehát hol van?

– Történt egy kis módosítás, Mr. Key. A Knight Kétezret még egy kis ideig nem kaphatja meg.

– Tessék?! De hát... azt mondtad...

– Különbség van aközött, hogy maga hogyan értette, és én hogyan értettem.

– Most azonnal lefújhatnám az egészet, hogy a keserves...!

– Nana, ne veszítse el a fejét. Már túl mélyre keveredett ebbe az ügybe. Ha megbukom, maga is velem bukik, különben is, az ön munkájának még nincs teljesen vége. Majd ha minden egyes bizottsági tag halott, megkapja az autót.

– Dr. Phillips is?

– Különösen a mi drága doktorunk.

KITTen teljesen erőt vett a döbbenet. A nemrég visszavonult technikusa volt az utolsó személy, akire számított, hogy felbukkan az orránál. A legutóbbi hírek szerint, amiket Evelyn Williams felől hallott, egy cég alkalmazottja a Stanfordnál, most azonban ott állt, és magabiztosan és önelégülten mosolygott le rá.

– Kitt, mi a csudát keresel idekinn?

– Ugyanezt megkérdezhetném én is, Evelyn – jegyezte meg KITT idegesen. Nem tudta, hogy az Alapítvány küldte-e, vagy csupán puszta véletlen folytán talált rá. Remélte, hogy az utóbbi igaz... bár valószínűtlen.

– Téged.

KITT magába roskadt. Tehát az Alapítvány utolérte... vagy mégsem? Evelyn már egy fél éve felmondott, ráadásul egyedül jött. Talán mégis csak véletlen egybeesés, de az is logikus lenne, ha az Alapítvány őt is felkérte volna a helyzete bemérésére. Végül is Michaelről is hasonlóképpen gondolkodott alig pár órája. Megfigyelőállásban kellett volna maradnia, hogy közelebbről vizsgálhassa a környezetét, de nem tette, akkor sem, és most sem.

– Szóval Kitt, mit csinálsz itt?

Halvány fogalma sem volt, hogyan válaszolhatna. Nem sok oka volt, hogy idáig jött, csupán annyi, hogy úgy érezte, hogy valami nincs rendben, és mostanára bizonyossá vált, hogy valami tényleg nincs rendben, mert most már még rosszabbul érezte magát. Viszont ezt nem mondhatja így el. Nem hinne neki, és amúgy sincs semmi köze hozzá. Evelyn elkomolyodott, mikor nem kapott választ.

– Hallottad, Kitt? Hozzád beszélek.

– Igen, hallottam, Evelyn – mondta KITT bátortalanul, majd felfigyelt valamire, mialatt a nő a sofőrajtóhoz vette az irányt. Nem lépett kapcsolatba az Alapítvánnyal, legalábbis egyelőre nem. Hol van a mobilegység és a többi felszerelés? Egyáltalán hogyan találta meg őt a hívójele lenyomozása és a megfelelő eszközök nélkül? Semmit sem talált nála csak a mobiltelefonját és egy ismeretlen kis készüléket - egy ólommal bevont készüléket. Nem bízott ebben a nőben. Evelyn összehúzta a szemöldökét.

– Tudatában vagy, mekkora nagy bajt kevertél, Kitt? Az Alapítványnak és a Knight Iparműveknek is. Mindenki téged keres. Miért tűntél csak úgy el? – erősködött Evelyn dühös és vádló tekintete.