Az autónk világgá ment

6. Fejezet

Titkosított email: június, kedd éjjel 1:35-kor:

Tisztelt ES!

Michael? Azaz Michael Knight. Úgy tűnik, ideje felfegyverkeznünk. Maga csak menjen a masina után. Most már nem szükséges a Knight Iparművek érdekeit szem előtt tartanunk. A doktort és Mr. Keyt hagyjuk ki ebből.

S.

KITT leparkolt a fal mellé. Abigail mindig figyelmeztette, hogy ezekben a New York-féle, zsúfolt parkolóházakban ott a legbiztosabb megállni, ha el akarja kerülni a koccanásokat. Az a gyönyörű, rozsdahajú, zöld szemű lány... majdnem megint elárasztották a vele kapcsolatos emlékek, de sikerült időben közbelépjen.

Negyed héttől fél nyolcig a több tucat parkolni érkező autót olvasta megfele. Mind modernek voltak, az autóiparban népszerű technológiával felszerelve. Egyesek színét vagy dizájnját nem kedvelte, de azért volt egy pár, amit öröm volt nézni. Negyed kilenc fele tudatosult benne, hogy a saját modellje mennyire kirí a tömegből. Beállt megfigyelő állásba. A levegő körülötte nyirkos volt. Háromnegyed kilenckor megjelent egy másik Trans Am. KITT búskomoran szemügyre vette a siralmas állapotát. A szolgálaton lévő inasnak odaszólt, hogy gyengéden bánjon az autóval, majd küldött egy üzenetet a tulajdonosnak, melyben a figyelmébe ajánlott pár autószervizt. Délelőtt tízig csak figyelte a garázsban lévő emberek mozgását. Mindezzel csak az időt húzta, s mi több, tudatában volt.

„Kitt, légy szíves, térj a tárgyra!" vélte ismét hallani Michael türelmetlen hangját. Elég volt, ideje munkához látni. Az elmúlt hétről minden feljegyzett információt előásott az adatbankjából.

Jonathan Gadson egy igen sikeres üzletember volt, aki Seattle-ben mindenütt otthagyta a keze nyomát. Saját hajógyára volt, mely hadijárművek készítésére specializálódott. A légi iparral is kapcsolatban állt - a keskeny és széles törzsű repülőgépeket gyártó cégek körül is sok pénze forgott. Ezeken kívül még voltak egyéb zöldenergia szolgáltatások és vasutak az irányítása alatt. Ilyen hatalmas vagyonnal teljes luxusban élhetne, de helyette kutatásokba fektette a pénzét, nagy hangsúlyt téve a biotechnológiára.

A tulajdonában lévő BT Iparművekhez sok figyelemre méltó gyógyszerészeti áttörés, mezőgazdasági fejlesztés és egyéb felfedezés fűződött. Valójában a Knight Iparvállalat is ezért figyelt fel rájuk pár éve. Egy valami azonban hiányzott. KITT akármennyire is keresett, utalást sem talált törvényellenes tevékenységre. Minél többet kutatott, annál jobban szégyellte magát. Kezdett meginogni. Hogyan is gyanúsíthat ilyen makacsul egy ártatlan embert összeesküvéssel? Kerülhet ennél mélyebbre? Csak gyalázza a Knight nevet...

Vissza kéne mennie feladni magát. Végül is Seattle nem egy rossz hely. Látványos, és az egyik kedvenc szimfonikus zenekara is ott található, bár ugyanaz a metropolisz volt, amely világra hozta a Starbucks függőséget, ejnye-bejnye! Tudna alkalmazkodni az új lakhelyéhez, ennek ellenére irtózott a gondolattól, hogy visszamenjen Michael- és Bonnie-hoz. Sokadszorra próbálta meggátolni, átirányítani, lekódolni és tűzfalakkal visszatartani ezt a reakciót, de mindig visszatért. Biztos kódolási hiba, mi más lehetne? Mitévő legyen? Visszamehet az Alapítványhoz, vagy inkább Bonnie-hoz, de ha ezzel bajba keveri őket... nem teheti. Csak egy lehetőség maradt. További adatokat kell gyűjtenie. Minden támpontot figyelembe kell vegyen, le kell vadásszon minden egyes nyomot, akármilyen jelentéktelen.

Mit tennének a barátai a helyében? Kell hogy legyen válasz. Ha ő tévedett, meg kell győződnie róla, hogy tényleg nála van a hiba, vagy hogy valamikor behatoltak a rendszerébe. Öt hónapja, pontosabban január tizenegyedikén, Evelyn tetőtől kerékig átvizsgálta az összes modult. Akkor minden rendben ment, se üzemi, se kódolási hibát nem észlelt, bár mindig fennáll az emberi mulasztás lehetősége. Terry, az utolsó sofőrje, akkoriban már fontolgatta, hogy felmond, mint az előtte lévő és az azelőtti... KITT felsóhajtott és magába roskadt. Újra összeszedte a gondolatait. Muszáj tovább keresgélnie...