Furcsálva nézted, ahogy bán veled,
Nem bánt, ír és keres, jót akar neked.
Sokáig nem tudtál bízni benne,
Hazudik, mondtad, mert így vélted.
Mégse ment el mérgesen,
Kezed fogta kedvesen.
Furcsálva nézted, ahogy elfogad,
Ölel, nevet, hív és csókot ad.
Sok volt a kétes érzés,
Ez egy új kezdet, vagy egy ismétlés?
Kiadtad neki a gondolatokat,
Hallgatja és megértően bólogat.
Furcsálva nézted, ahogy alszik,
Miközben így tesz, ártatlannak tűnik.
De ez nem csak látszat, tudod,
S úgy gondolod, magad mellett tartod.
Ugyanaz a személy, mint te,
Egy személy két testben.
Furcsálva nézted, miért furcsáltad?
Ő az, aki fut érted bóklászva.
Boldogan élsz vele, kisirod a lelkedet,
Ő csak ölel, s reményt ereszt.
Este reggel keresed bátran,
Azért, mert ő a lelki társad!
